Egyszerűen más.
Minnesota államban a naphal egy népszerű eledel, sok van belőle és könnyen horogra akad. Holly Jorgensen, aki egy tó mellett él, azonban mégsem élelmiszerként tekint rájuk. Amikor a kikötő mellett 9 évvel ezelőtt egy zöld naphalat vett észre, talán még maga sem gondolta, hogy egy barátra lelt.
A nő szerint a hal úgy nézett rá, mint soha korábban egyetlen másik hal sem. Egy különös barátság szökkent szárba, ami a mai napig tart. Ez a hal egyszerűen másként viselkedik, mint a többi hal.
Már az első találkozásnál különleges kapcsolat alakult ki ember és állat, azaz Jorgensen és Greenie (ahogy a halat elnevezte) között. Minden nyáron, miután a tó jege elolvad, a nő visszatér a kikötőbe, hogy megetesse a naphalakat friss férgekkel és más csemegékkel. Greenie láthatóan örül ennek a kedves törődésnek és előnyt is kovácsol belőle, mára egy közepes serpenyő méretére nőtt, ami a faját tekintve különösen nagy méretnek mondható.
Eltekintve attól hogy az ételnek nyilvánvalóan örül, a naphal mintha kifejezetten élvezné Jorgensen társaságát is. Nem csak pár falathoz szeretne hozzájutni, de szívesen sertepetél is a nő körül, elfogad tőle egy kis áll vakargatást, sőt, ha az beugrik a vízbe egy felfrissülésre, mellette úszkál.
Noha a naphal más társait is magával hozta már, például egy kisebb naphalat, Spotot, maga Greenia állandó része maradt Jorgensen életének, minden nyáron visszatér arra a partszakaszra, ahol először találkoztak. Mindez annyira lenyűgözi a nőt, hogy egy könyvön dolgozik, amiből rendszeresen közöl részleteket a honlapján. Gyakran oszt itt meg felvételeket is kedvenc pikkelyes barátjáról.
