Elegendő egy parkban üldögélni.

Egy kis séta a természetben feltölt, ellazít, megnyugtatja stresszes lelkünket – ezt eddig is tudtuk. Most azonban egy tanulmányban (Frontiers in Psychology) a kutatók arra vállalkoztak, hogy meghatározzák azt az „adagot”, amely a mindennapi életünkben a leghatásosabb lehet. Hiszen már egyre több orvos is felismeri, hogy a betegek részére nem árt „természetpirulát” is javasolni – a kérdés csak az, hogy milyen dózisban. Mert az nyilvánvaló, hogy a ma embere nem tud egész napokat a vadonban tölteni.

A Michigan Egyetem kutatói vizsgálták meg alaposabban a kérdést. 36 városlakót arra kértek, hogy 8 héten keresztül legalább hetente 3-szor töltsenek minimum 10 percet a természetben (ami egy park is lehetett). Minden második héten a kutatók nyálmintákat gyűjtöttek a stresszhormonok szintjének meghatározásához, a „természetpirula” bevétele előtt és után is. Az adatok azt mutatták, hogy már 20 percnyi „természetélmény” elegendő volt a kortizol szintjének jelentős csökkentéséhez. A leghatékonyabbnak a 20 és 30 perc közötti idő bizonyult, ezt követően már lassabb ütemben halmozódtak az előnyök. Az Egyesült Királyságban élő szakértők 20 000 fős mintával hasonló következtetésekre jutottak: ők heti 2 órában határozták meg azt a parkban vagy erdőben töltött időmennyiséget, amely javíthatja az egészségünket.

A „természetpirula” olcsó és alacsony kockázatú, segítségével a városi lét és az ülő, benti életmód negatív hatásait ellensúlyozhatjuk. Általánosságban elmondható, hogy a parklátogatás érzelmi löketet jelent, javítja az általános közérzetünket.

Egy újabb tanulmány során 94 olyan felnőttet vizsgáltak, akik Alabama államban 3 parkot látogattak – a látogatás előtt és után is egy kérdőívet töltöttek ki arról, hogy hogy érzik magukat. A fizikai aktivitásukat egy kis készülékkel is mérték. A 20-25 percig tartó levegőzés járt a legjobb eredménnyel, nagyjából 64%-os javulás volt megfigyelhető a résztvevők közérzetében (saját bevallásuk szerint), még akkor is, ha nem végeztek sok mozgást a parkban.

Ez különösen azért jó hír, mert úgy tűnik, hogy a parklátogatás előnyeit szinte mindenki élvezheti, függetlenül a korától vagy fizikai állapotától.

Egyre növekszik a nyomás, hogy a városok tervezésénél kiemelt figyelmet fordítsanak a zöldfelületekre. Ma már nem épülhet lakópark úgy, hogy ne vegye körül némi zöld terület is: felfedezik a kihasználatlan falakat, tetőkerteket, ápolják a városi parkokat, elősegítik a közösségi kertek működését. Mára ismét bizonyítást nyert, hogy ezek a területek mennyire fontosak az egészségünk szempontjából.