„Régen fel sem tűnt, most meg ki nem állhatom!” – sokan így reagálnak, ha szóba kerülnek a hétköznapi zajok: szomszéd fűnyírója, gyerekzsivaj, zúgó porszívó, háttérben duruzsoló tévé. És valóban: egy bizonyos kor után sokan érzik úgy, hogy a zajok nemcsak zavaróak, de szinte kibírhatatlanok. Ez nem véletlen, és nem is „hiszti” – hanem egy természetes, ám kevésbé ismert jelenség: a szenzoros érzékenység.
Mit jelent a szenzoros érzékenység?
A szenzoros érzékenység azt jelenti, hogy az agy túl erőteljesen reagál bizonyos érzékszervi ingerekre – például hangokra, fényekre, szagokra vagy tapintásra. Ez nem betegség, hanem egyfajta fokozott érzékenység, amely gyerekeknél, felnőtteknél és időseknél is megjelenhet.
Miért lehet fokozottabb idősebb korban?
- Az idegrendszer rugalmasságának csökkenése: az idő múlásával az agy kicsit „fáradékonyabb” lesz, és nehezebben szűri ki azokat az ingereket, amik nem fontosak. Ezért amit korábban simán kizártunk (pl. utcazaj), az most hirtelen túlterhelővé válhat.
- A hallás megváltozása: idősebb korban nemcsak a halláscsökkenés, hanem a hangok torzulása is jellemző lehet. Egy-egy magas hang (csörömpölés, visítás, csipogás) erősebbnek, kellemetlenebbnek tűnhet, mint fiatalabb korban.
- Megnövekedett stresszérzékenység: a zaj gyakran nemcsak hangként, hanem stresszforrásként is jelentkezik. Ha valaki fáradtabb, idegesebb, nehezebben alszik – a zajokat is erősebben érzékeli.
- Kevesebb a „szűrő”: fiatalon az agy gyorsan kiszortírozza, mi fontos és mi nem. Idősebb korban ezek a „szűrők” lassabban működnek – így több inger jut el a tudatos feldolgozásig, ami könnyen túlterhelheti az embert.
Milyen zajokra lehetünk különösen érzékenyek?
- Csattogó, csörömpölő hangok
- Magas frekvenciájú csipogások, riasztások
- Túl sok háttérzaj egyszerre (pl. TV + zene + beszélgetés)
- Utcai zaj, szomszéd zaj, gyerekzsivaj
Mit tehetünk ellene?
1. Tudatosítsuk, hogy ez nem „mi bajunk” – hanem természetes változás
A bosszúság nem gyengeség, nem hiszti, és nem is túlérzékenység – hanem a testünk (és agyunk) természetes reakciója. Már az is segíthet, ha elfogadjuk, hogy ez van.
2. Keressünk „csendes zónákat” a napunkban
Ha egész nap zaj vesz körül minket, az idegrendszerünk nem tud pihenni. Tartsunk „hangszüneteket”: egy séta a parkban, rádió nélküli reggeli, vagy csak pár perc csönd a teraszon is sokat jelenthet.
3. Próbáljunk ki zajszűrő technikákat
Zajszűrő fülhallgató, puha füldugó, fehér zajt lejátszó alkalmazás – ezek mind segíthetnek abban, hogy a zavaró hangokat kizárjuk vagy tompítsuk.
4. Beszéljünk róla a környezetünkkel
Ha valami zavaró – például a szomszéd minden reggel fúr –, próbáljunk barátságosan jelezni. Sok konfliktus megelőzhető, ha őszintén, de udvariasan szólunk.
És ha nagyon zavaró?
Súlyosabb esetben érdemes hallásvizsgálatra, illetve neurológiai kivizsgálásra is elmenni. A szenzoros érzékenység önmagában nem betegség, de lehet más probléma (pl. halláskárosodás vagy stresszbetegség) jele is.
Nem vagyunk egyedül ezzel
Ha mostanában úgy érezzük, hogy a világ túl hangos lett, nem képzelődünk. Az idegrendszerünk valóban máshogy reagál, mint húsz évvel ezelőtt. De egy kis odafigyeléssel, tudatossággal és pihenéssel sokat tehetünk azért, hogy a zajok ne vegyék át az uralmat – és újra visszataláljunk a nyugalomhoz, amit annyira megérdemlünk.
