Ki ne kerülte volna már ki a létrát az utcán, vagy húzott volna szerencsét hozó zoknit egy fontos vizsga előtt? Bár sokszor kinevetjük a babonákat, valahogy mégis makacsul velünk maradnak. És ami a legérdekesebb: a tudomány szerint lehet, hogy tényleg van hatásuk – még ha nem is úgy, ahogy gondolnánk.
Az első babonás ember – i. e. 4. század
A babonás viselkedés nem új keletű. Már az ókori görög filozófus, Theophrasztosz is megörökítette „A babonás ember” alakját. Szerinte az ilyen ember reggelente három forrásban mosott kezet, szent vízzel hintette meg magát, laurel-ágat rágcsált, és így indult útnak. Nem túl hízelgő portré, inkább csipkelődő gúnyrajz volt – és jól mutatja, hogy már több mint kétezer éve is furcsának tartották a babonákat.
Miért kapaszkodunk a babonákba?
A pszichológusok szerint a babonák fő vonzereje a kontroll illúziója. Ha valami bizonytalan – például egy állásinterjú, egy vizsga vagy egy sorsdöntő mérkőzés kimenetele –, hajlamosak vagyunk kapaszkodni mindenbe, ami egy kis biztonságot ad. Ha viszont a kimenetel egyértelmű, akkor kevésbé jelennek meg a babonás szokások. Más szóval: ott hívjuk segítségül a szerencsehozó tárgyakat és rituálékat, ahol érezzük, hogy kevés múlik rajtunk.
A német kísérlet – a szerencse tudománya
Egy német kutatócsoport kísérletben vizsgálta, van-e valós hatása a babonáknak. Résztvevőket kértek meg, hogy hozzanak magukkal egy szerencsehozó tárgyat. Kétféle feladatot kellett megoldaniuk: egy memóriajátékot és egy szókirakót. A csavar: a résztvevők felének elvették a szerencsetárgyát a teszt idejére.
Az eredmény meglepő volt. Akik megtarthatták a talizmánjukat, nemcsak magabiztosabbnak érezték magukat, de jobban is teljesítettek. A kulcs tehát nem a tárgyban rejlett, hanem abban, hogy a jelenléte növelte a résztvevők önbizalmát. A babona itt pszichológiai mankóként működött.
Babonák: placebo a mindennapokban?
Lehet, hogy a nyúl lába vagy a szerencsehozó sál nem rendelkezik mágikus erővel, de mégis képesek elérni valamit: erősíteni a hitünket önmagunkban. Ez pedig közvetve valódi teljesítménynövekedéshez vezethet. Olyan ez, mint amikor a sportoló a „szerencsés mezét” veszi fel: valójában a saját magába vetett hitét erősíti meg.
Érdemes babonásnak lenni?
A tudomány nem igazolja, hogy a létrák vagy fekete macskák tényleg balszerencsét hoznak. De azt igen, hogy a babonák segíthetnek magabiztosabbnak érezni magunkat. És néha épp ez a plusz önbizalom dönthet a siker javára. Szóval legközelebb, ha szerencsét hozó zokniban mész vizsgálatra vagy interjúra, ne szégyelld – lehet, hogy a tudomány is melletted áll.
