Leonardo da Vinci neve évszázadok óta egyet jelent a zsenialitással. Festő, feltaláló, mérnök, anatómus, gondolkodó – ritka az olyan ember, akinek a munkássága ennyire sok területre hatott. Most pedig a modern tudomány egy egészen új oldalról közelít hozzá: genetikai nyomok segítségével próbálja feltérképezni, mi tehette őt annyira kivételessé.
Egy nemzetközi kutatócsoport ugyanis úgy véli, sikerült olyan DNS-töredékeket azonosítaniuk, amelyek akár magát Leonardo da Vincitől is származhatnak. A munkát a Leonardo da Vinci DNA Project keretében végzik, amelynek kutatói többek között az Egyesült Államokban működő J. Craig Venter Institute, valamint európai egyetemek és kutatóintézetek szakembereivel dolgoznak együtt. Ha ez beigazolódik, először fordulhatna elő, hogy a reneszánsz polihisztor genetikai örökségét is vizsgálhatjuk.
Egy rajz, egy levél és egy hosszú nyomozás
A kutatás a Leonardo da Vinci DNA Project keretében zajlik, amely közel egy évtizede próbálja feltérképezni a művész családi és genetikai hátterét. A legfrissebb vizsgálatok során a kutatók egy vörös krétával készült rajz felületéről vettek mintát, amelyet egyes szakértők Leonardo művének tulajdonítanak. Emellett egy olyan levél genetikai anyagát is elemezték, amelyet a művész egyik ismert rokonának tulajdonítanak.
A mintákban emberi DNS-töredékeket találtak, köztük a férfi ágon öröklődő Y-kromoszóma bizonyos szakaszait. Ezek azonos genetikai csoporthoz tartoztak, amelynek gyökerei Toszkánába vezetnek – arra a vidékre, ahol Leonardo 1452-ben megszületett.
Miért fontos a Y-kromoszóma?
A Y-kromoszóma különlegessége, hogy szinte változatlanul öröklődik apáról fiúra. A kutatók szerint az azonosított genetikai vonal az E1b1b nevű nagyobb csoportba tartozik, amely Európa déli részein, így Itáliában is régóta jelen van. Ez önmagában még nem bizonyítja, hogy a DNS Leonardoé volt, de erősíti azt a feltételezést, hogy a nyomok valóban az ő családi vonalához kapcsolódhatnak.
A kutatók hangsúlyozzák: teljes bizonyosságról egyelőre nincs szó. A tanulmány jelenleg előzetes formában érhető el, és további vizsgálatokra van szükség. Mégis, a módszer jelentős áttörést jelenthet a műtárgyak hitelesítésében.
Amikor a genetika találkozik a művészettörténettel
A hagyományos művészettörténeti vizsgálatok eddig elsősorban stílusjegyekre, ecsetvonásokra és történeti dokumentumokra támaszkodtak. A most bemutatott eljárás azonban egy új eszközt adhat a szakemberek kezébe: a műalkotásokon fennmaradt biológiai „ujjlenyomatok” elemzését.
A kutatócsoport egyik vezető alakja Norberto Gonzalez-Juarbe mikrobiológus, aki az amerikai University of Maryland kutatójaként, a J. Craig Venter Institute együttműködésében dolgozik a projekten. Gonzalez-Juarbe eredetileg nem is emberi DNS-t keresett. A cél kezdetben az volt, hogy feltérképezzék, milyen mikroorganizmusok élnek műtárgyakon, és ezek hogyan befolyásolják az állapotmegőrzést. Innen jött az ötlet, hogy talán az alkotók maguk is hagytak genetikai nyomokat a műveiken.
Egy eltűnt sír és a múlt nyomai
Leonardo da Vinci genetikai története azért is különösen nehéz ügy, mert a művésznek – a történeti források szerint – nem születtek gyermekei. Ráadásul a templom, ahol eredetileg eltemették, a francia forradalom idején elpusztult, így a maradványaihoz sem lehet hozzáférni. A franciaországi Amboise városában található feltételezett sír vizsgálatára pedig eddig nem kaptak engedélyt a kutatók.
Ezért maradtak a közvetett nyomok: rajzok, kéziratok, papírok, amelyek – mivel porózus anyagból készültek – magukba szívhatták az emberi bőr és izzadság apró nyomait.
Több mint emberi DNS
Érdekesség, hogy a vizsgált rajzból kinyert genetikai anyag túlnyomó része nem is emberi eredetű volt. A DNS mintegy 99 százaléka baktériumoktól, gombáktól és növényektől származott. Ez azonban nem zavarta meg a kutatókat, sőt: értékes történeti információkat adott.
A mintákban például édesnarancs DNS-ét is azonosították, amelyet a reneszánsz kori Itáliában, így a Medici-család kertjeiben is termesztettek. Előkerültek olyan mikroorganizmusok nyomai is, amelyek abban az időben gyakoriak voltak Közép-Itáliában, sőt egyes paraziták genetikai maradványai is, amelyek több Medici-családtag halálához köthetők.
Amikor a múlt szó szerint megszólal
A kutatás nem azt ígéri, hogy megfejtjük Leonardo zsenialitásának „génjét”. Sokkal inkább azt mutatja meg, milyen messzire jutott a tudomány a múlt feltárásában. Az időskorban különösen izgalmas lehet látni, hogyan kapcsolódik össze történelem, művészet és modern genetika.
Leonardo da Vinci élete során a világ működését próbálta megérteni. Ötszáz évvel később a tudomány most az ő nyomait követi – nem ecsetvonásokban, hanem molekulák szintjén.
