Egy ország egészségügye sok mindent elárul önmagáról. Például azt is, hogy kikre támaszkodik akkor, amikor baj van.

2026. január 1-jétől új szabályok léptek életbe Magyarországon: az egészségügyben dolgozó nyugdíjasok – orvosok, ápolók, mentősök – nyugdíjuk megtartása mellett is visszatérhetnek közalkalmazotti vagy szolgálati jogviszonyba. A döntést a kormány a súlyos munkaerőhiánnyal indokolta.

Első olvasásra ez akár megnyugtató hír is lehet. Tapasztalat, rutin, biztos kezek. De ha egy rendszer működéséhez a már visszavonult szakemberekre van szükség, akkor nem csak segítségről beszélünk, hanem figyelmeztetésről is.

Amikor a tapasztalat pótolja a hiányt

Nem vitatható, hogy a tapasztalt szakemberek visszatérése rövid távon enyhítheti a feszültséget az egészségügyben. Egy nyugdíjas orvos vagy nővér tudása, rutinja, helyismerete felbecsülhetetlen. Sok intézményben már eddig is informálisan számítottak rájuk. Csakhogy most ez nem kivétel, hanem szabály lett. És épp ez az, ami kérdéseket vet fel.

Munkaerőhiány vagy rendszerhiba?

Ha egy ágazat működőképessége azon múlik, hogy a már nyugdíjba vonult dolgozókat visszahívják, az nem csupán demográfiai kihívás. Ez strukturális probléma.

Az új szabály kimondatlan üzenete egyszerű: nincs elég aktív korú szakember, és rövid távon nincs más eszköz a hiány kezelésére. Ez azonban nem oldja meg:

  • az alacsony bérek kérdését,
  • a fiatalok elvándorlását,
  • a túlterheltséget,
  • az utánpótlás hiányát.

Legfeljebb elodázza őket.

Kényszer vagy lehetőség a nyugdíjasoknak?

Fontos különbséget tenni választás és kényszer között. Vannak, akik örömmel térnek vissza: mert szeretnek gyógyítani, mert hiányzik a hivatásuk, mert aktívak maradnának. De sokaknál ott a másik ok is: a nyugdíj nem elég a megélhetéshez. Ilyenkor a „rugalmas munkavállalás” már nem szabadság, hanem túlélési stratégia. Egy valóban erős szociális rendszerben a nyugdíj melletti munkavégzés lehetőség, nem szükségszerűség.

Generációs csapda

Felmerül egy kevésbé tárgyalt következmény is: mi történik a fiatalabb egészségügyi dolgozókkal? Ha az intézmények rövid távon nyugdíjas szakemberekkel töltik fel az üres helyeket, kevesebb tér marad:

  • a pályakezdők betanítására,
  • a karrierutak építésére,
  • az intézményi megújulásra.

A tapasztalat érték – de nem helyettesítheti a jövőt.

Egy kényelmetlen kérdés a végére

A 2026-os szabályozás egyszerre tükröz rugalmasságot és kényszert. Segít ott, ahol az ellátás már most is nehezen tartható fenn, de közben rávilágít arra, hogy az egészségügy munkaerőválsága nem átmeneti.

A kérdés nem az, hogy dolgozhat-e egy nyugdíjas orvos vagy nővér. A valódi kérdés inkább az: meddig tartható fenn egy rendszer úgy, hogy a múlt munkájára támaszkodik a jövő helyett? Ez a dilemma nem csak az egészségügyről szól – hanem arról is, hogyan gondolkodunk az időskorról, a munkáról és a társadalmi felelősségről.