Ma legfeljebb az árától esik le az állunk, ha kávét rendelünk. Volt azonban idő, amikor egy csésze fekete nemcsak pénzbe, hanem szabadságba – sőt életbe – is kerülhetett. A kávé ma a reggelek mentőöve, a nyugdíjasklubok állandó kelléke és a baráti beszélgetések alapja. De a történelem során többször is gyanús, veszélyes, sőt lázító italnak számított. Nézzük, mikor lett a kávé politikai ügy.
1. Mekka, 1511 – amikor a babokat máglyára vetették
A kávé Etiópiából indult, de a 15. században Jemenben vált igazán népszerűvé, különösen a szúfi szerzetesek körében, akik az éjszakai imákhoz használták ébren tartó hatását.
Nem telt el sok idő, és a kávéházak Mekkában is megjelentek. A helyi hatóság, Kha’ir Beg azonban veszélyt szimatolt. Szerinte a kávé „megrontja a testet és az elmét”, és ami talán még fontosabb: az emberek túl sokat beszélgettek mellette. A kávéházakat bezárták, a kávébabot elégették, a kávéivókat megbüntették.
A történet csattanója, hogy a szultán végül enyhített a tilalmon, és a kávé visszatért. A beszélgetések pedig folytatódtak.
2. Isztambul, 17. század – amikor álruhás szultán vadászott a kávézókra
IV. Murád oszmán szultán nemcsak a dohányt, hanem a kávét is betiltotta. A kávéházakat a politikai összeesküvések melegágyának tartotta. Mivel maga is puccsok közepette került trónra, nem volt éppen bizalmi alapon működő uralkodó. A legenda szerint álruhában járta Isztambul utcáit, és ha rajtakapott valakit kávéiváson, akár halálbüntetéssel is sújthatta.
Ma nehéz elképzelni, hogy valakit egy eszpresszó miatt kivégezzenek – de a 17. században a társasági beszélgetés politikai fenyegetésnek számított.
3. Svédország – ötször is nekifutottak
Svédország a 18–19. században ötször is betiltotta a kávé importját (1756, 1766, 1794, 1799 és 1817). Nem elsősorban erkölcsi, hanem gazdasági okokból. A kávé importáru volt, amely jelentős pénzt vitt ki az országból. A hatóságok razziákat tartottak, lefoglalták a csészéket és bögréket, sőt pénzbírságot és börtönt is kiszabhattak.
Egy népszerű legenda szerint III. Gusztáv király még egy „kávékísérletet” is végeztetett két elítélt ikerrel, hogy bebizonyítsa a kávé káros hatását. A történet valóságtartalma vitatott, de jól mutatja, mennyire gyanús italnak számított a fekete.
A tiltások végül rendre kudarcot vallottak. A svédek ma a világ egyik legnagyobb kávéfogyasztói.
4. Poroszország – bevetették a „kávészimatolókat”
II. Frigyes porosz király 1777-ben nyíltan kifakadt: szerinte a köznépnek sört kellene innia, nem kávét. A kávé túl drága volt, és külföldről érkezett. Létrehozott egy állami kávémonopóliumot, majd külön egységet állított fel az illegális kávépörkölés kiszagolására.
A „Kaffeeschnüffler”, azaz kávészimatolók az utcákat járták, és az orrukra hagyatkozva keresték a frissen pörkölt bab illatát. A lebukott polgárok súlyos bírságot fizettek – amelynek egy része a szimatoló zsebébe vándorolt.
Ha valaki azt gondolja, hogy a történelem unalmas, képzelje el, ahogy egy egyenruhás hivatalnok az ablak alatt szimatol.
Miért féltek a kávétól?
A kávé nem csupán ital volt. Közösségi tér, eszmecsere, politikai vita, információáramlás kapcsolódott hozzá.
A kávéházak a 17–18. században a nyilvánosság új tereivé váltak. Itt beszéltek kereskedelemről, hírekről, politikáról. Nem csoda, hogy egyes uralkodók gyanakodva figyelték. A tilalmak mögött gyakran gazdasági érdekek, kereskedelmi mérlegek és hatalmi félelmek húzódtak meg – nem az egészség.
És közben Pesten… – a kávéház mint második nappali
Miközben Európa egyes részein tiltották vagy szimatolták a kávét, a 19–20. század fordulóján Budapesten valóságos kávéházi aranykor bontakozott ki.
A Centrál, a New York, a Pilvax vagy a Hadik nem csupán vendéglátóhely volt, hanem irodalmi műhely, szerkesztőség, politikai vitaklub és „második nappali”. Írók, újságírók, ügyvédek és nyugdíjas urak ugyanúgy órákig üldögéltek egy fekete mellett. A legenda szerint volt, aki egész nap egyetlen kávéval „bérelte” az asztalt – cserébe született egy vers, egy cikk vagy egy történelmi jelentőségű beszélgetés.
1848. március 15-én a Pilvax kávéházból indult a forradalmi ifjak csoportja. A kávé itt sem pusztán ital volt: közösségi erő. A pesti kávéházak világa azt mutatja, hogy a csésze fölé hajolva nemcsak koffeinhez jutunk, hanem gondolatokhoz, kapcsolatokhoz és – néha – történelemhez is.
Egy csésze szabadság
Ma már a legtöbb orvos szerint napi egy-két csésze kávé nem jelent komoly egészségügyi kockázatot. A globális piacot inkább a klímaváltozás és a vámháborúk mozgatják, nem a kivégzések.
A történelem azonban arra emlékeztet: volt idő, amikor a kávé több volt, mint koffein. Egy csésze fekete a gondolkodás, a társaság és néha az ellenállás jelképe lett. És ha legközelebb lassan kortyoljuk a reggeli kávénkat, talán érdemes arra gondolni: valaki valamikor komoly kockázatot vállalt ugyanezért az élményért.
