Amikor én még kissrác voltam.
1946. április 5-én született Budapesten. Édesapja közgazdász, édesanyja tanárnő, de felmenői közt építészt és grafikust is találtunk.
1964-ben, érettségi után csatlakozott az Illés-együtteshez, ahol Szörényi Leventével együtt ikonikus dalok szerzői lettek. A magyar rocktörténelemben mérföldkő volt, amikor szókimondó szövegeik megjelentek az ifjúsági klubokban. A zenekar feloszlása után hozták létre a Fonográfot, amely egyfajta alkotóműhellyé vált, hiszen a saját számok mellett Halász Judit és Koncz Zsuzsa lemezei is itt születtek. Bár a szövegeket sokszor cenzúrázták, Bródy mindig megtalálta a módját annak, hogy síkra szálljon a szabadságjogokért, az egyenlőségért, nemzedékének álmaiért.
Első szólólemeze 1980-ban jelent meg. Nevéhez olyan dalok fűződnek, mint a ’Filléres emlékeim’, ’Ha én rózsa volnék’, ’Mama, kérlek’, ’Amikor én még kissrác voltam’.
Szörényivel annak ellenére alkottak sikeres és jól működő párost, hogy gondolkodásuk, beállítottságuk eltérő. Ketten jegyezték többek között az ’István, a király’ máig legendás színpadi rockoperát. Bródy többször szerzett másoknak is dalt, újabban például a Margaret Island zenekart patronálja.
Közzétette: Bródy János – 2014. június 26., csütörtök
Kossuth-díjas, megkerülhetetlen személye a magyar zenetörténetnek.
