Semmit a szemnek!
A 18-19. században még nagyon másként festett, ha egy nő a tengerpartra ment. Nem szaladt a vízbe aligruhában netán anélkül. Komoly etikett szabta meg, hogy miként kell viselkedni és milyen szabályokat kell betartani. Elképzelhetetlen volt, hogy mások (pláne férfiak) szeme láttára fürdőruhába bújjon, még úgy is, hogy ezek a dresszek nem is hasonlítottak a mai bikinikre.
A nőknek segített a jólneveltséget és az intimitást fenntartani az úgynevezett fürdőkocsi. A fürdőkocsi egy fa öltözőkabinhoz hasonlított, csak nagyobb volt és kerekekkel, lépcsővel látták el. A privát szféra megőrzése érdekében ebben a kuckóban történt az átöltözés.
A fürdőhintó kerekeken gurult és lovak vagy emberek vontatták a vízbe. Olyan kocsik is voltak, amelyek egy leereszthető ponyva segítségével privát fürdőterületet alakítottak ki. Amikor bevitték a vízbe, a fürdőző a kíváncsi szemek elől elrejtve tudott beereszkedni.
Az úszót általában egy erős nő kísérte és segítette. Teljesen elfogadott volt, hogy belökte a hölgyet a vízbe, majd kirántotta. Ha nem tudott az illető úszni, akkor a derekára kötöttek egy madzagot, amit a kocsihoz rögzítettek, így nem sodorták el a fürdőzőt az áramlatok.
Miután az illető végzett a fürdőzéssel, visszament a kabinba, megszárítkozott majd átöltözött. Amíg ruhát cserélt, értesíteni tudta egy kis zászlócskával a sofőrt, hogy hamarosan indulhatnak vissza a partra. Végül a kocsis kihúzta a szárazföldre a hintót.
A fürdőhintók Nagy-Britanniában 1750 körül jelentek meg, majd elterjedtek az Egyesült Államok, Franciaország, Németország partvidékén. Gyakran Benjamin Beale-t nevezik meg a feltalálójaként, aki kesztyű- és nadrágkészítő volt Anglia egy tengerparti településén. Ez azonban hibás feltételezés, a kocsik ugyanis már legalább 15 évvel korábban léteztek, viszont Beale volt az, aki hozzájárult a dizájnjuk kialakításához, a hátra rögzíthető, leereszthető, úszót eltakaró ponyva az ő ötlete volt.
A fürdőhelyek nemi szegregációja 1901-ben megszűnt Nagy-Britanniában. Ezt követően már férfiak, nők, társaságok is egyre többször használták a fürdőhintókat, amelyek 1920-ra végül el is tűntek.
