A 86 éves Jane Goodall kérése: gondoljuk újra az állatokhoz való viszonyunkat és tiltsuk be a vadállatok kereskedelmét

Itt az idő.

Már megszokhattuk az elmúlt 60 évben, hogy a vadállatok és az élővilág egyik első számú védelmezője a 80-on túl is hihetetlenül aktív Dr. Jane Goodall. A csimpánzkutató, környezetvédő professzor nem ismert lehetetlent, legyen szó faültetésről, turistaösvény kiépítéséről, konferenciákról, tiltakozásokról. 86 évesen még most is úton van az év nagy részében: előad, ültet, harcol, meggyőz, oktat. Most ugyan ő is az otthonában rekedt, de mindez nem akadályozza meg abban, hogy tovább folytassa harcát a Föld megmentéséért.

Goodall hiszi és vallja, hogy minden egyes állatfaj ugyanolyan fontos, mint az ember.

Véleménye szerint a koronavírushoz hasonló járványok annak is következményei, ahogyan mi az állatokkal bánunk. Kifejezetten nagy szerepe van azoknak a nedves piacoknak, ahol élő állatokat, vadállatokat árulnak.

Tudjuk, hogy a más kulturális háttérrel rendelkező Ázsiában ezek a nedves piacok az élelmezés fontos csomópontjai. Számukra tápláló, biztonságos ételt jelentenek az itt kapható majmok, kígyók, denevérek – a vadállatok fogyasztása ráadásul a jólét szimbóluma is.

Sajnos azonban ezek a nedves piacok a járványok kiindulópontjai is, hiszen a vírusok könnyen áttörik a határokat és átugranak egyik fajról a másikra, az állatokról az emberekre. A jelenlegi ismereteink szerint a COVID-19 vírus denevérből származik, onnan került át a tobzoskára, majd az emberre.

Az 1960 óta felbukkant új betegségek több mint fele a tudósok becslése szerint más állatfajokról vándorolt át az emberre.

Goodall számára nyilvánvaló, hogy a természet rendjét megzavartuk, az egyensúly felbomlott, ennek pedig katasztrofális következményei vannak mind az emberekre, mind az állatokra nézve. Úgy gondolja, hogy a koronavírus világos ébresztő az embereknek, ami azt jelzi, hogy még ha távolinak is tűnik az, ami például most Ázsiában történik, kihathat a mi életünkre is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy cselekedjünk.

Most a saját bőrünkön érezzük, nem dughatjuk a homokba a fejünket, ha azt látjuk, hogy valaki, valahol beavatkozik a természet rendjébe, mondván, hogy ez nem a mi ügyünk. A pusztítás, a vadállatok kereskedelme a mi életünkre is kihat.

Szerencsére Kína a járvány kitörése után bezárta a nedves piacokat, és Vietnám is hasonlóan tett. Noha ez (elvileg) megakadályozza, hogy árulják és fogyasszák a vadállatokat, nem gátolja meg, hogy vadásszák őket a gyógyhatásúnak tartott testrészeikért.

A Jane Goodall Intézet elszántan segíti a környezetvédelmet. Számos úton nyújtanak támogatást, a helyi termelők segítségtől kezdve a méhlegelők létesítésén át a vadfolyosók létrehozásáig.

Mindnyájan részt vehetünk a bolygó védelmében, akár azzal, hogy fát ültetünk vagy tudatosan vásárolunk, vagy más módon segítünk megmenteni a törékeny ökoszisztémákat.

Jane Goodall The Hope (A remény) című dokumentumfilmje 2020. április 22-én debütál a National Geographic csatornáján.