Optikai illúzió.
Valószínűleg már mindenki látta azt a híres grafikát, ami először 1888-ban jelent meg egy német képeslapon.
A rajzot később egy brit karikaturista, William Ely Hill vette át, aki egy viccmagazinban „A feleségem és az anyósom” címmel jelentette meg.
Az azóta világhírűvé vált optikai illúzió egyszerre ábrázol egy fiatal nőt és egy öregasszonyt (az öregasszony balra néz, a fiatal lány elfordul, a lány álla egyben az anyóka orra).
Egy új tanulmány szerint a saját korunkra utal az, hogy melyik személyt vesszük először a képen.
A kutatók megmutatták a rajzot egy felmérés során 393 embernek, akik 18 és 68 év között voltak. Az ábrát csak egy pillanatig nézhették. Ezt követően megkérdezték tőlük, hogy mit láttak, állatot-e vagy embert. Attól, aki embert látott, megkérdezték annak nemét is, és ha eltalálta, hogy nőnemű, akkor megkérték, hogy becsülje meg a korát.
A legtöbb ember a fiatal nőt látta, de ők maguk is fiatalabbak voltak (csak 5-en voltak 60 év felett). Az idősebbek viszont hajlamosabbak voltak észrevenni a öregasszonyt.
Általánosságban megállapítható volt, hogy minél fiatalabb volt a vizsgált személy, annál fiatalabbnak látta a fiatal lányt is, a résztvevők korának emelkedésével a hölgy korát is többre becsülték.
A legfiatalabb 10 %-ba tartozók 12,1 évvel fiatalabbnak látták a nőt, mint a legidősebb 10 %-ba tartozók. A kutatók szerint ez egy ún. „saját-kor elfogultság” (mindenkinek a saját kora a viszonyítási alap). A saját korunkkal egyidős arcokat alaposabban, részletesebben vizsgáljuk és ismerjük.
