Egy kis természetes támogatás.
Mi a hosszú házasság titka? Van, aki a kommunikációra esküszik, más arra, hogy sose feküdjünk le haraggal, és akad, aki azt hangsúlyozza, hogy tökéletes munkamegosztás nélkül esélytelen az egész.
Nos, most a kutatók valami egész mást találtak: úgy tűnik, a titok a génjeinkben (is) rejlik.
Legalábbis így vélik a Yale Közegészségügyi Intézet szakemberei. Nemrég megjelent tanulmányukban (PLOS One) 178 házaspárt vizsgáltak, a felek 37-90 év közt voltak. Számos kérdésen keresztül mérték fel a párok kötődést, boldogságát, majd némi nyálmintából genetikai vizsgálatokat végeztek.
A legelégedettebb párok az oxitocin génjének receptorában az ún. GG variánst hordozták.
A szakértők úgy találták, hogy azok a házasok, akik nagyobb boldogságról számoltak be, egyszerűen több GG variánssal rendelkeztek, legalább egyiküknél, de sok esetben mindkettőjüknél megtalálták, szemben azokkal a párokkal, akiknél hiányzott – azaz úgy tűnik, hogy a genetikai háttér is számít az elégedettség, boldogság, tartós kapcsolat kialakulásában. De azért ne keseredjünk el: a kutatók szerint a mi GG genotípusunk és a partnerünk GG genotípusa együttesen is csak mintegy 4 %-ban számít a házassági elégedettségben. Azaz jelent némi természetes előnyt, de a rohanó világban ugyanúgy kell a házasságon dolgoznia minden párnak. Ez a génváltozat valójában csak egy kis plusz, mert a hordozók érzékenyebbek, empatikusabbak, érzelmileg stabilabbak.
A GG segít abban is, hogy kevésbé legyünk idegesítően ragaszkodók, vagyis olyan társak, akik csüngenek a másikon, és folyamatosan lógva szinte megfojtják őt.
Ez a viselkedés a korábbi negatív élményeinkből, gyerekkorunkból, kötődéseinkből táplálkozik, kapcsolati bizonytalanságot jelez és tönkreteheti a viszonyt. A már említett gén azonban egy kicsit véd ettől is. Éppen az ellenkezőjében segít, azaz abban, hogy problémákat megoldó, támogató, hatékonyan kommunikáló társsá várjunk.
