Volt idő, amikor január elseje nem rohanással, hanem lassú ébredéssel kezdődött. Nem azért, mert senkinek nem volt dolga, hanem mert nem illett az év első napján kapkodni. A nagyanyáink ezt pontosan tudták, akkor is, ha soha nem magyarázták el. Egyszerűen így csinálták. Az újév nem volt látványos. Inkább figyelmes volt.

Amikor az év első napja még szabályos nap volt

Régen január elsejének megvolt a maga rendje. Nem írott szabályok voltak ezek, hanem szokások, amelyeket mindenki ismert. Tudták, mit szabad, mit nem, és azt is, hogy miért jobb így.

Nem mostak, nem vittek ki szemetet, és nem kezdtek nagytakarításba. Nem azért, mert lusták voltak, hanem mert az év elejét nem akarták terheléssel indítani.

A konyha volt az újév központja

Újév napján a konyha lett a ház szíve. Nem nagy főzés zajlott, hanem biztos ételek készültek. Lencse, leves, maradék ünnepi sütemény, egy kis kolbász. Olyasmi, ami nem kívánt különösebb erőfeszítést. A főzés ilyenkor nem teljesítmény volt, hanem gondoskodás. „Legyen mit enni, aztán ráérünk” – mondták volna, ha mondják.

A vendég nem esemény volt, hanem jel

Újévkor nem volt ritka, hogy valaki csak úgy benézett. Nem szervezetten, nem meghívóra. Egy jókívánság erejéig, egy pohár borra, egy szelet kalácsra. Úgy tartották, hogy jó, ha az év első napján mozgás van a házban. Az üres ház rossz jelnek számított. Ezért inkább jött valaki – vagy mentek valahová.

Szavak, amiket nem mondtak ki

Bizonyos dolgokat illett elkerülni január elsején. Nem panaszkodtak, nem veszekedtek, és nem beszéltek betegségről. Nem mintha nem létezett volna, hanem mert az év elején nem akarták „behívni”. A nagyanyák ebben különösen jók voltak. Egy pillantással jelezték, hogy erről ma nem beszélünk.

A lassúság, ami mára kiveszett

Az év első napja lassú volt. Nem indultak útnak, nem szerveztek programokat, nem pótolták be azt, ami kimaradt az ünnepek alatt. Ez a lassúság nem ürességet jelentett, hanem átmenetet. Egy napot, amikor az ember még az óévben állt, de már az új felé fordult.

Mi tűnt el igazán?

Nem a lencse, nem a malac, nem a jókívánságok. Ezek valamilyen formában ma is megvannak. Ami eltűnt, az a türelem. Az az egyetlen nap, amikor nem kellett hatékonynak lenni.

Miért hiányzik ez ma is?

Sokan ma is ösztönösen keresik ezt a lassúságot. Ezért maradnak otthon, ezért nem rohannak el január elsején, ezért mondják azt: „ma még nem csinálok semmit”. Ez nem lustaság, hanem emlékezet.

A régi szokások üzenete

A nagyanyáink nem tudtak semmit az időmenedzsmentről vagy az önfejlesztésről. Mégis volt érzékük ahhoz, mikor kell megállni. Az újév náluk nem újrakezdés volt, hanem finom áthangolás.

Nem volt jobb, csak lassabb

Az újévi szokások nem azért tűntek el, mert értelmetlenek voltak, hanem mert a világ gyorsabb lett. De az igény arra, hogy az év elején egy kicsit csendesebben legyünk, nem tűnt el. És talán ezért jutnak eszünkbe ilyenkor újra azok, akik ezt még pontosan tudták: a nagyanyáink.