Mentális, fizikai egészség.
A kutatók szerint szociális kapcsolataink nagyon fontosak a mentális és fizikai egészségünk szempontjából, akárhány évesek is legyünk. Sőt, az idősebbek esetében ez az állítás még inkább igaz! Azonban az orvosok, szociológusok és pszichológusok között széles körben elfogadott nézet háttere nem teljes egészében ismert. Az egészség és a családi-baráti kapcsolatok közti összefüggés egyéni bevallások alapján rajzolódik ki, és ezidáig csak annyit tudunk, hogy azok az emberek, akik jó barátokat és támogató családot tudnak maguk mögött, jobb egészségnek örvendenek, mint azok, akik nem. Azonban az, hogy egy ember mit érez jó kapcsolatnak, erősen függ a személyiségétől és egyéb tényezőktől.
Így aztán nem csoda, hogy a kutatók alaposabban vizsgálják a kérdést. Vajon melyek azok az interakciók, érzések, amelyek számítanak? Van-e olyan, hogy ideális számú barát, vagy meghatározható-e az az idő, amelyet velük kell töltenünk? Mi a jobb, ha minél több időt vagyunk a barátainkkal, vagy ha minél több barátunk van? Vagy netán a kapcsolatok minősége az igazán döntő?
Egy új tanulmány (Psychology and Aging) szerint a szeniorok esetében sokkal fontosabb a baráti-családi kapcsolatok minősége, mint a mennyisége.
Az Egyesült Királyságban található Leeds-i Egyetem kutatói 496 amerikai bevonásával végeztek vizsgálatokat. Először a kapcsolataikról érdeklődtek, az online és a való életben lévőkről egyaránt, feltérképezve a közeli barátok, családtagok, szomszédok számát, de számba vették azokat is, akik a belső körön kívül helyezkedtek el, mégis egyfajta kapcsolatot jelentettek (munkatársak, gyerekkori ismerősök, fodrász stb.). Ezt követte egy mélyebb vizsgálat 298 fővel, akiket már a szociális kapcsolatok milyenségéről is faggattak.
Az eredmények azt mutatták, hogy az idősebbek kisebb szociális kapcsolathálóról számoltak be, főként azért, mert kevesebb embert említettek a külső körből.
Ennek ellenére viszont elégedettebbek, boldogabbak voltak. A kevesebb, de magasabb minőségű kapcsolat jelentette a különbséget. Fontos megjegyezni, hogy a kutatás önbevallásra alapult, azaz a résztvevők maguk nyilatkoztak a jólétükről – szinte lehetetlen objektíven mérni a magányt, a boldogságot vagy egyéb érzéseket. Az viszont biztos, hogy a minőség győzött a mennyiség felett.
A miértekre nem olyan egyszerű megtalálni a választ, hiszen nem egy gyógyszerről van szó, aminek adagolása alapján meg lehet mondani a várható hatást. A pszichológiában a személyes tényezőkről, egyéni különbségekről szól minden. Mindenkinek más az igénye a szociális kapcsolatokkal szemben is. Akad, aki naponta szeretne a családjával beszélni, másnak elegendő a heti kontaktus.
Azok az emberek, akik a kapcsolatokból energiát nyernek, az extrovertáltak, akiket viszont ez inkább blokkol, az introvertáltak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az introvertáltaknak nincs szükségük barátokra, csak éppen kevesebbre; ők így elégedettek.
Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy az idősek többsége teljesen magányosan él. Lehet, hogy valóban így van, de nem biztos, hogy ez nekik rossz – ezért célszerű beszélgetést kezdeményezni velük. Bátran kérdezzünk meg másokat, hogy hogyan éreznek! Lehet, hogy valakit elégedetté és boldoggá tesz, ha heti két alkalommal sétál a barátaival, idejét az állataival, könyveivel, kertjével tölt, vagy netán kreatív hobbiba feledkezik. Mások sokkal jobban vágynak a társas kapcsolatokra, de a kezdeti lépésekhez segítségre van szükségük. Egy kérdés elindíthat minket az úton a másik ember felé.
