Vannak mondatok, amelyek villámcsapásként érnek, pedig a gyerek csak ártatlanul benyögi őket egy uzsonnás tányér fölött. „Anya, te boomer vagy!” – hangzik el, és hirtelen megáll a levegő. Mit jelent ez? Sérteget? Tényleg öreg vagyok? Vagy ez ma már csak egy újabb digitális címke, amit ugyanazzal a mosollyal kell viselni, mint amikor még azt mondták ránk: „jó fej vagy, de nem értesz a számítógéphez”.
Mit jelent valójában a „boomer”?
A „boomer” eredetileg a baby boomer generációra utalt: azokra, akik a II. világháború utáni nagy születési hullám idején jöttek világra. Csakhogy a kifejezést a fiatalok – főleg az interneten élők – ma már nem így használják. Náluk a „boomer” egyszerűen annyit jelent: valaki, aki másképp gondolkodik, lassabban fogadja el a digitális divatokat, és néha félreérti a mémeket. Magyarul: aki nem érti, miért kell lefotózni az ételt, mielőtt megeszik.
A jó hír? A szó ma már egyáltalán nem korfüggő. A tizenéves is lehet „boomer”, ha nem tudja kezelni a TikTokot. És egy hatvanéves is lehet „gen Z”, ha profin mémel.
Miért mondják a gyerekek?
Mert ez lett az új „anya, nem érted!”. A „boomer” a digitális korszak rövidített türelmetlensége: a gyerek gyorsabb, türelmetlenebb információfogyasztásban nőtt fel, és ha más ritmusban reagálunk, egyszerűen címkét ragaszt ránk. Nem gonoszságból, csak megszokásból.
Félni persze nem kell tőle. A „boomer” nem azt jelenti, hogy idejétmúltak vagyunk, hanem azt, hogy más világban tanultuk meg a logikát, a zenét, a humort és a türelmet. Ha belegondolunk, ez inkább előny.
A humor a legjobb válasz
A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy nem sértődünk meg. A „boomer” címke ugyanis úgy veszti el az erejét, ha mi magunk is nevetünk rajta. Mondhatjuk például: „Igen, fiam, én boomer vagyok. És tudod mit? Még emlékszem, milyen volt, amikor nem kellett jelszót cserélni havonta.”
Az önirónia generációkat köt össze. Ha a gyerek érzi, hogy értjük a poént, már nem „ciki a szülő”, hanem a világ egyik legmenőbb embere. A humor híd: átlép rajta a tapasztalat és a friss szemlélet.
Valóban baj, ha boomerek vagyunk?
Egyáltalán nem. A „boomer” valójában azt jelzi, hogy láttunk már egyet s mást, túléltünk rendszerváltást, kazettás magnót, dial-up internetet és azt az időszakot, amikor a telefon vezetékes volt és a család fél napig kereste, hova tűnt a kagyló.
A tapasztalatnak értéke van. Sőt: a digitális világ kiszámíthatatlan gyorsaságával szemben talán pont az a stabilitás a legnagyobb kincs, amit a „boomerek” hoznak.
Hogyan fordítsuk előnyünkre?
Egyszerű: büszkén. Ha valaki boomernek hív, vegyük bóknak. Azt jelenti, hogy megőriztük a józan észt, miközben a világ fénysebességgel változik körülöttünk. Mi vagyunk azok, akik tudják, milyen érzés könyvet kézben tartani, levelet papíron kapni, vagy egyfajta „offline béke” állapotában élni.
Mert végső soron a „boomer” nem kor, hanem látásmód. És ha egy gyerek ezt mosolyogva jelenti be, mi is mosolyoghatunk rá: „Köszönöm, fiam – valakinek kell őriznie a régi jó dolgokat is.”
