Dermesztő történetek.
Különös sírt rejt az Evergreen temető a vermonti West River településen: egy kis füves sírboltot, nagy betonlappal a tetején, amelyben egy üvegablak található. Az ablak homályos, szinte semmit sem látunk, ha bepillantunk rajta. Ha viszont 1893-ban néztünk volna le a mélybe, Timothy Clark Smith bomlófélben lévő arca nézett volna ránk vissza.
Timothy Clark Smith orvos volt, diplomata és világutazó. A New Yorki Egyetemen 1855-ben végzett férfi az orosz hadsereg sebészeti csapatát erősítette 1857-ig, majd konzulként dolgozott Oroszországban és Romániában.
Timothy Clark Smith egész életében gyógyíthatatlan rettegéssel küzdött: attól tartott, hogy élve fogják eltemetni. A tapofóbia irracionális félelem attól, hogy valójában élő állapotban helyeznek minket a sírba. Napjainkban ez a jelenség már nem igen ismert (legalábbis a civilizált világban), de a modern orvostudomány előtti időkben nem volt teljesen alaptalan a félelem. A történelem során számos hátborzongató történetet hallhattunk arról, hogy valakit élve temettek el és csak később látták a kaparásnyomokat a koporsón. Sokkoló legendák keringtek olyanokról, akik a temetés után hetekkel, hónapokkal később felébredve egy sötét kamrában találták magukat.
John Duns Scotus (1266-1308) skót filozófust állítólag valóban élve temették el, miután kómába esett és tévesen halottnak hitték. A sírját évekkel később kinyitották, a testét a koporsón kívül találták meg. A kezei leszakadtak és véresek voltak a feltételezett szabadulási kísérlettől. 1885-ben a The New York Times beszámolt egy Jenkins nevű férfiról, akinek testét megfordulva találták meg, a haja nagy része pedig ki volt húzva, miközben a koporsó belsejében kaparásnyomok látszódtak. 1886-ban a The Times egy kanadai lányt említ, név szerint Collinst, aki térdét a test alatt felhúzva feküdt a sírban, a lepel pedig miszlikekre volt szaggatva.
Számos író ráerősített erre és horrortörténeteket talált ki élve eltemetett emberekről. Edgar Allan Poe különösen nagy mestere volt ennek, elég Az elsietett temetés vagy Az Usher-ház vége c. műveire gondolni.
A rettegés oda vezetett, hogy sokan biztonságos koporsót rendeltek. Számos változatot terveztek, egyesekben a halott (aki nem volt az) valahogy bentről kommunikálni tudott a külvilággal. Más változatokban egy kötél segítségével csengetni, tüzet gyújtani vagy máshogy jelezni lehetett azt, hogy elfelejtettünk meghalni. Olyan is akadt, amelyik létrát tartalmazott, vagy egy időre elegendő vizet és élelmet. Levegőt adó nyílást viszont a többség elfelejtett betervezni, ezért a szakértők szerint egyáltalán nem biztos, hogy valóban működtek volna ezek a találmányok. Ezeket a koporsókat az igény ellenére valójában alig használták.
Timothy Clark Smith sírja egyszerű dizájnnal készült. A férfit 1893-ban, Halloweenkor érte utol a halál, a testét ezután a különlegesen előkészített, ablakos sírba helyezték, amely egy cementaknába nézett, alulról felfelé pedig Timothy arca tudott volna felnézni, és jelezni az időnként bepillantó őrnek. Ráadásul a doktort egy csengővel a kezében temették el, hogy szükség esetén zajongani is tudjon.
Biztonsági koporsóra szabadalmat egyébként még 1995-ben is nyújtottak be vészhívóval, villanófénnyel, belső telefonnal, légzést segítő készülékkel, szívmonitorral.
Kiemelt kép: Geoff Howard/Panoramio
