Szellemi és fizikai karbantartás.

Dr. Dirk Pilat londoni orvos sajátos terápiát ír fel a hozzá forduló néhány betegnek: azt javasolja, hogy foglalatoskodjanak állatokkal. A doki konkrétan a ’Furry Tales’ nevű csapatra utal – azaz 2 tengerimalacra, két nyúlra és egy tyúkra a közeli farmon.

Ione Maria Rojas, az állatsereg gazdája saját bőrén tapasztalta, hogy mit jelentenek a két vagy négylábú barátok, akik szavak nélkül segítettek a demeneciával küzdő nagypapájának is. Az állatok egyértelműen terápiás célokat szolgálhatnak.

Számos tanulmány alátámasztotta már, hogy az idősek profitálhatnak abból, ha az idejük egy részét állatokkal töltik. Sőt, egyesek egyenesen úgy érzik, hogy az állatokkal töltött idő több előnnyel jár, mintha más emberekkel osztanák meg szabadidejüket.

Egy michigani intézet kutatói több, mint 2000 felnőttet kérdeztek meg, 50 és 80 év között, 55%-uk legalább egy állattal rendelkezett. Közel 80 %-uk állította, hogy a házikedvenc csökkenti a stresszt, és mintegy ¾-ük bevallotta, hogy az állat célt ad nekik. 2/3-uk szerint a kedvenc segített kapcsolatot teremteni másokkal, és megőrizni a fizikai aktivitást.

Korábban már idősek otthonának lakóit vizsgálva is hasonló eredményekre jutottak. Azok a szeniorok, akik részt vettek a négylábúak dédelgetésében, sokkal jobban érezték magukat utána, kevésbé voltak magányosak.

A kutyusok, cicusok, tengerimalacok simogatása, dögönyözése, a velük való foglalatoskodás csökkenti a stresszt, nem beszélve arról, hogy a kisállat mindig „meghallgatja” a gazdáját. Így elkerülhető az elszigetelődés, a magányosság, a depresszió is. Egy terápia a négylábú-kétlábú kedvenccel, és máris jobb a hangulatunk!

Ráadásul az állatokkal foglalkozni kell, ami ritmust és értelmet ad a napjainknak, nem beszélve arról, hogy a séták, vagy a játék fizikailag is igénybe veszik a testünket. Az állatorvosnál, vagy a séta közben pedig könnyen teremthetünk embertársainkkal is kapcsolatot.

A gazdiság előnyei nem pusztán mentálisak. A kisállat tartása mellett csökken a szívbetegségek kockázata, a vérnyomás, a stressz is.

Ne feledjük, hogy nem mindenkinek való a kisállat, és nem minden állat alkalmas arra, hogy a szeniorok kedvencévé váljon! Néhány esetben inkább stresszes vagy veszélyes lehet az állattartás. A nagyobb testű kutyáknál például gyakoriak a balesetek, esések, hiszen egy idősebb ember nehezen tart féken egy hatalmas ebet. Léteznek olyan tanulmányok is, amelyek arról számolnak be, hogy a gazdikat nyomasztotta a felelősség, megviselte a stresszhelyzet és semmivel sem voltak boldogabbak, mint azok, akik nem rendelkeztek kisállatokkal.