Viszlát, kapkodás!
Az idősebb korosztályokhoz tartozók még valószínűleg úgy emlékeznek vissza az iskolára, hogy volt idő az óraközi szünetekben focizni, birkózni, beszélgetni, pihenni. Ezzel szemben manapság a tanulóknak lassan enni sincs idejük a szünetben: abban a pár percben kell összepakolniuk, előkészülniük, átmenniük egy másik terembe, sőt nem ritkán verset felmondaniuk vagy röpdolgozatot pótolniuk.
Utah államban meglepő lépésre készülnek: hosszabb óraközi szünetet vezetnek be az iskolai tanítási napokon.
Pontosan tudják, hogy a gyerekek mennyire leterheltek, ezért úgy döntöttek, hogy itt az ideje annak, hogy egy kiadós szünettel tarkítsák a napot. Ez a rendkívül fontos döntés örömteli egy olyan korban, amelyben épp a lazításra nem jut idő!
A kinti, szabadtéri játék, mozgás értéke felbecsülhetetlen. A friss levegő pozitív hatással bír nem csak az egészségre, de a memóriára, a koncentrálóképességre, a tanulásra is.
Sajnos manapság a hosszabb óraközi szünet és a mozgás az, ami a legjobban hiányzik az iskolákból. Ha valahonnan még időt lehet lecsípni a tanulás, a házifeladat-pótlás, az elmaradt felelés számára, az az amúgy is rövidke szünet.
Utah államban a jövőben viszont a tanítási nap szerves részét fogja a pihenő képezni.
A gyerekek szaladhatnak játszani, a tanárok egy kicsit lazíthatnak, és a következő órán mindenki jobban tud majd figyelni. Nem beszélve arról, hogy a „menjetek és játsszatok” típusú szünet mennyire elősegíti a mai, digitális világban felnövő gyerekek kreativitásának kibontakozását. Hiszen kénytelenek lesznek kitalálni, hogy mihez kezdjenek – például focizhatnak, hóbunkert építhetnek, virágkoszorút fonhatnak az évszaktól függően. Ha még eszközöket is kapnak, akkor akár kertészkedhetnek, áshatnak, ültethetnek, kötelet húzhatnak, szánkózhatnak. Érdemes finoman terelgetni őket, például némi feladattal: építsetek sátrat, készítsetek közösen el valamit! Így összedolgozhatnak, megtanulhatják az együttműködést, messze űzhetik az unalmat.
