Tériszonyos babák kíméljenek.
A friss levegő jót tesz a babáknak (is), sokkal jobban alszanak a csöppségek a szabadban – tudjuk ezt jól. Valamikor a 19. század végén kezdték az orvosok javasolni, hogy a gyerekeket minél többet vigyék a levegőre – még akkor is, ha épp a belváros közepén laknak. Úgy vélték, hogy ha kiteszik a kicsiket a levegőre, akkor erősödik az immunrendszerük, ellenállóbbak lesznek a betegségekkel szemben.
A koncepció kidolgozása Dr. Luther Emmett Holt nevéhez fűződik, ő írt a gyermekek levegőztetéséről 1894-ben. Elmélete szerint friss levegő szükséges ahhoz, hogy „megújítsa és tisztítsa a vért”, ez annyira nélkülözhetetlen az egészséghez növekedéshez, mint a megfelelő táplálék. Ráadásként az étvágyat is növeli, jobb emésztést biztosít, ha kipirulnak az orcák, és láthatóan életerősebb lesz a gyermek.
A kicsiket azonban nem mindig volt alkalmuk az anyáknak levinni sétálni, hiszen el kellett látni a háztartási teendőket is (akkoriban még zömmel háztartási kisgépek nélkül).
Az 1920-as évek elején aztán megjelentek a babaketrecek, amelyek alkalmasak voltak a lakásokban élők számára megoldani a levegőztetést, akár az ötödik emeleten is. Anélkül lehetett kitenni a babát, hogy a szülők kiléptek volna a házból.
Az első ilyen babakalitka szabadalmát 1922-ben, Washington államban nyújtotta be Emma Read. A ketrecek nagyon népszerűvé váltak például az 1930-as évek Londonjában.
Később aztán eltűntek, vélhetően rájöttek arra, hogy nem túl biztonságos több emelet magasságban ezekben kilógatni a babát – másrészt egy kis mozgás a levegőzés közben nem fog megártani a szülőknek sem.
