„A fiam orvos”.
Egy gyereknek a szülei szeretete és támogatása a világ legfontosabb dolga.
Így van ez akkor is, ha a szülei nem „szabályosak”, hanem ez egyikőjük mondjuk Down-szindrómás. Sadder Issa, 21 éves szír fiatalember azt mondja: az érzés pontosan ugyanolyan. Édesapja, aki ezzel a genetikai rendellenességgel született, olyan fantasztikus apa, hogy soha, semmiért el nem cserélné, és el nem adná a gyerekkorát, amit mellette átélhetett.
Az apa valóban elképesztő akaratról, kitartásról tesz tanúbizonyságot. Nagyszerű példa arra, hogy nem az számít, mások mit gondolnak, vagy mondanak rólad. A szeretet az egyetlen dolog, ami fontos.
Nem csoda, hogy Sader nagyon büszke a gyökereire. Gyerekkora olyan szeretetben telt, mint számos más gyereké a világon. Édesapja megpróbálta a lehető legtermészetesebben és legjobban felneveli a fiút.
A kapcsolatuk pont olyan szeretetteljes, mint más apa-fiú kapcsolat. Jad egy malomban dolgozik. A fia gyakran segít neki és elkíséri a munkába, büszke dolgos, kitartó apjára. Az apa pedig ugyancsak büszkén mutatja be a fiát az idegeneknek, nagy öröm számra, hogy egy ilyen remek embert nevelt – pedig tudjuk, hogy hátrányból indult, hiszen a társadalom még ma is inkább megbélyegzi a sérülteket, segítség helyett.
Sader fogorvosnak tanul, így nem csoda, hogy Jad mellét feszíti a büszkeség. „A fiam orvos” – mondja örömmel és ebben a mondatban minden benne van.
