Megrendülten értesült a közönség a hírről, hogy Fenyő Miklós, a magyar könnyűzene meghatározó alakja, a rock and roll hazai nagykövete elhunyt. Távozásával nem csupán egy ismert zenész, hanem egy egész korszak emléke halványul el – dallamokkal, színpadi lendülettel, generációkon átívelő életérzéssel.
Fenyő Miklós 1947. március 12-én született Budapesten. Zenei pályája szinte egybeforrt a Hungária együttes történetével, amely a hatvanas–hetvenes évektől kezdve új hangot, új ritmust hozott a magyar könnyűzenébe. A rock and roll amerikai gyökereit magyar nyelven, magyar közönségnek, mégis nemzetközi lendülettel szólaltatta meg – ezzel maradandó nyomot hagyva a hazai zenei kultúrában.
Nemcsak előadóként, hanem dalszerzőként és zenekarvezetőként is meghatározó volt. Dalai egyszerre voltak energikusak és nosztalgikusak, színpadi jelenléte pedig évtizedeken át magával ragadta a közönséget. Koncertjein fiatalok és idősebbek együtt énekelték a jól ismert sorokat – sokak számára ezek a dalok egy-egy életszakasz lenyomatai lettek.
Munkásságát számos szakmai elismeréssel jutalmazták, de talán a legnagyobb díj mégis az a töretlen szeretet volt, amely a közönség részéről körülvette. Fenyő Miklós azok közé a művészek közé tartozott, akik nem csupán slágereket hagytak maguk után, hanem élő emlékeket is: nyarakat, táncokat, fiatalságot idéző pillanatokat.
Az utóbbi időszakban egészségi állapota miatt aggódtak érte a rajongók. Távozásának híre sokakat váratlanul és fájdalmasan érintett, hiszen alakja még mindig aktív, jelenlévő része volt a magyar zenei életnek – ha nem is mindig a színpadon, de a közös emlékezetben mindenképpen.
Fenyő Miklós öröksége tovább él a dalokban, a felvételekben, a koncertemlékekben és abban a sajátos, derűs rock and roll életérzésben, amelyet kevesen tudtak ilyen hitelesen közvetíteni. Az ő zenéje nemcsak szólt, hanem megszólított.
Emlékét tisztelettel megőrizzük.
Nyugodjon békében.
