Hogy lehet itt normálisan közlekedni?
A számok megdöbbentőek: évente 646 ezer halálos esés történik a nagyvilágban az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint.
Elesni nagyon veszélyes, különösen idős korban. Jól tudjuk, hogy egy combnyaktörés végzetes lehet, de már egy kéztörés is sok bonyodalommal jár: az idős ember nem tud egyedül felkelni, gondozót kell fogadni mellé, esetleg idősek otthonába vinni, aminek következtében az egész család élete megváltozik. Felfekvések, tüdőgyulladás, depresszió veszélyezteti a beteget, és anyagilag is beleroppan a család.
Ahogy halad előre a kor, egyre rosszabb az egyensúlyérzékünk, egyre gyengébbek az izmok, egyre homályosabb a látás, szédülünk – egyre könnyebben kerülünk a földre. Az idősek tehát fokozott kockázatnak vannak eleve kitéve, azonban van valami, ami ezt tovább növeli: a városok rossz fenntartása, a szűk járdák, a rossz dizájnok, a nehezített közlekedés.
Ez lenne a jövő fürdőtrendje?
Az esések többsége otthon, a saját lakásban történik. Ezért is döbbenetes figyelni, hogy milyen trendek jelennek meg sokszor a lakberendezésben: használhatatlan, kényelmetlen, óriási bumfordi mosdók, és olyan fürdők, ahol még egy fiatalabbnak is komoly kihívás talpon maradni a napi tisztálkodás során. Rosszul megvilágított helységek, csúszós szőnyegecskék, kilépők, amelyek lehet, hogy szépen mutatnak, de biztosan hozzásegítenek pár eséshez.
Ezen a településen leginkább golfkocsival ajánlott közlekedni.
Sok idős dönt úgy, hogy ahelyett, hogy megelőző tornát végezne (vagy amellett), inkább egyszintes, kényelmes lakást keres magának, ahol nem kell lépcsőzni, emeltre mászni. Pedig a szakértők szerint nem ez a legjobb, amit tehetünk, hanem az aktív mozgás: sok séta, úszás, bicajozás a környéken.
Ezen a járdán hogy mennél végig?
Úgy tűnik azonban, hogy a legtöbb település vezetősége önként is gondoskodik arról, hogy az idősek edzésben maradjanak. Kikerülhetetlen akadályok, félbehagyott gödrök, állandó kátyúzás, fel nem takarított utak és járdák, rossz helyre tervezett dobozok és kábelek: a napi közlekedés gyakran egy túlélőtúrára hasonlít. Nem hogy biciklizni, de még gyalogosan közlekedni sem lehet a legtöbb helyen.
Jöhet egy kis séta a boltba?
Télen rémálom kilépni: ahol nem jég, ott hóbucka vár ránk.
3, 2, 1… nyomás, hátha átérünk!
Az átkelés a zebrán (már ahol van) újabb rémálom: a lámpák sokszor úgy vannak beállítva, hogy még egy fiatalnak is becsületére válik átérni a szintidőn belül. Az idősebbeknek gyakran nehézkesebb lelépniük, figyelniük kell a lábuk alá és természetesen lassabban is járnak.
Kerüld meg élve, kihívás járókelőknek!
Amikor felújítanak, építkeznek, valamiért úgy vélik, hogy a gyalogosoknak szárnyuk nő. Az elkerítések gyakran az úttesteken haladnak, komoly kihívás cikázni az autók között. Egy idősnek, vagy egy babakocsi anyukának ez akár az életébe is kerülhet.
Ezt a lépcsőt komolyan gondolták? Van ugyan kapaszkodó, de biciklitároló hiányában más célt szolgál.
A szakértők arról beszélnek, hogy a nagy bébibumm idején született, most 45-55 éves emberek 15-20 év múlva érik el azt a kort, amikor robbanásszerűen megnő majd a balesetek száma, komoly krízis várható, rengeteg halálesettel és súlyos egészségügyi kiadásokkal, amelyek majd az államkasszát is terhelik.
Minden évben a 65 feletti lakosok harmada legalább egyszer elesik. A balesetek még akkor is ápolási költségekkel járnak, ha nem súlyosak. Hamarosan eljön az az idő, hogy nem legyinthetünk „á, már idős, azért esett el”, hanem sokkal többet és mélyebben kell foglalkoznunk a minket körbevevő körülményekkel, lakóhelyekkel, közterületekkel.
Forrás: www.mnn.com
