Tánc a tetején.
A Németországban található heidelbergi várkastély egyik pincéje óriási fahordót rejt. A világ legnagyobb boroshordójába ma már „csak” 219 000 liter folyadékot tud tárolni a fadongák összeszáradása miatt (eredetileg több, mint 221 ezer litert lehetett beletölteni). Persze ez csak elmélet, hiszen a hordó fennállása óta a legnagyobb időt üresen töltötte.
A heidelbergi hordót 1751-ben készítette IV. Károly Teodor idején Johann Jacob Englert mester. Abban az időben a túlméretezett hordók voltak divatban, számos német város és falu versengett a témában. Az első hatalmas hordót Heidelbergben még 1591-ben építették, a rivális, Ludwig württembergi herceg provokálására. Természetesen ezek után Ludwig egy még nagyobb hordót készített, ami egészen 1751-ig a világ legnagyobb hordója volt.
A 7 méter átmérőjű és 8,5 méter hosszú hordót azon nedű tárolására használták, amit a szőlősgazdák egyfajta adókánt adtak le a bajor fejedelemnek.
A hordó tetején egy lyukon bevezetett csövön keresztül lehetett a bort a hordóba pumpálni, hogy ne kelljen a tetejére mászni. Körülbelül 10 év elteltével a hordó szivárogni kezdett és több javítási kísérlet után végül nem használták többet. Később tánchelyet alakítottak ki a hordó tetején, ahova egy lépcsőn keresztül lehetett feljutni. 1777-ben az uralkodó máshova költöztette a székhelyét, a kastély pedig pusztulni kezdett, a hordó viszont túlélte a zűrös időket.
Egy történet szerint, amikor francia katonák foglalták el a heidelbergi várat, megragadta a figyelmüket az óriási hordó, amit megpróbáltak feltörni némi bor reményében. Állítólag a rongálások nyomai ma is láthatók a hordón. A történet mégis inkább csak mítosz lehet, mivel az utolsó alkalom, amikor franciák foglalták el a várat, 1689-ben volt, viszont akkor a hordó még nem is létezett.
Az 1800-as években a vár és a hordó már turisztikai látványosságnak számított. Egy francia gyűjtő és művész, Charles de Graimberg volt az, aki sokat tett a megőrzéséért, fennmaradásáért.
