Vagy megelégszünk a régiekkel?
Gyermekként még olyan könnyű volt barátkozni. Ha együtt játszottunk vagy elfeleztünk egy sütit, máris barátok voltunk. Persze könnyen mondtuk egy kisebb konfliktusnál is, hogy soha többé nem leszünk barátok, de hamar kibékültünk.
Aztán lassanként felnőttünk és a barátok száma hol nőtt, hol csökkent. Az életünk nehézségei megmutatták, hogy kik az igaziak, és kik azok, akik csak rövid látogatást tettek az életünkben. Voltak, akik vidámságot hoztak, míg mások kemény leckéket tanítottak. Voltak, akik kiérdemelték a bizalmat, míg bizonyára akadt olyan is, aki csak visszaélt vele.
Túl a negyvenen, ötvenen az ember már sok mindent megtapasztalt, talán már barátokat sem szerez olyan könnyen, mint gyermekként. Sok kapcsolat megszakadt már, de vannak, amelyek kiállják az idő próbáját. A régi, évtizedeken át tartó barátságok talán már sosem szakadnak meg, de lesznek mellette újak?
Nyitottak vagyunk még új barátságokra? Megismerjük a környezetünkben élőket? Hódolunk valami közös hobbinak? Sütünk-főzünk még együtt? Elmélyülnek még az új ismeretségek? Tudjuk támogatni egymást? Vagy már nem tudunk, vagy nem akarunk bízni másokban?
