Bár azt hinnék, a párkapcsolat számokban nem kifejezhető, a tudósok mégis kísérletet tettek rá.

Osztottak, szoroztak, átlagot vontak és máris mérhetőek lettek az érzelmek. Nézzük a tudomány álláspontját a világot mozgató, megfoghatatlan, de mégis mindenhol jelenlévő szerelemről:

Egy átlagos házasság 14,8 évig tart. Már amelyik túléli a legendás 7. évet.

Az első 2 év a legszebb, amiért a dopamin nevű neurotranszmitter felelős. Ez szabadul fel bennünk, amikor megpillantjuk a szeretett személyt, amitől kissé euforikus állapotba kerülünk. Ez egy picit letompítja a világ racionális érzékelését, kicsit mindent kedvesebbnek és szebbnek látunk. Ez 2 két év után csökkenni kezd, visszanyerjük az eredeti „normális” énünket, de időközben becsatlakozik az oxitocin nevű hormon is, ami a kötődésért felel. Ez nem csak a szerelmesek között jelenik meg, hanem az anya és újszülött gyermeke között is.

Az évek múlásával aztán sok kapcsolat kerül mélypontra az 5. és 8. év között, amit ha sikerül átvészelni, nagy eséllyel marad az életre szóló románc.

A férfiak általában 33,6 évesen házasodnak, a nők pedig 30,9 évesen, de minél később következik ez be, annál valószínűbb, hogy tartós is lesz a házasság.

Hogy segíthessünk tartósítani a kellemes állapotot, a tudósok szerint naponta legalább 3 x 90 másodpercet (ami napi 4,5 percet jelent) kell mindenképpen a partnerünkre koncentrálnunk; ez segít stabilan tartani a kapcsolatot. Az érintésnek és a csókoknak is hatalmas szerepük van: egy partnerrel lefolytatott élet során mintegy százezer csókot váltunk, átlagosan 12 másodpercig. Emiatt a szexnél is fontosabbnak számít az effajta intimitás.

Boldog kapcsolatnak számít az is, ha 5 pozitív interakcióra 1 negatív jut. Ha ez az arány megváltozik, nagyobb eséllyel kezdünk boldogtalanná válni.

Azok a párok, akik külön élnek, általában boldogabbak, viszont a kapcsolatuk könnyeben is esik szét. Sokan még a boldogtalanság ellenére is együtt maradnak, ha van közös ház, vagyon, illetve gyermek.

A legtöbb válás hűtlenség miatt következik be, és 52 százalékban a nők nyújtják be a válókeresetet.

Bár a fenti statisztikák érdekesnek mondhatóak, mégis azt valljuk, hogy nincs két egyforma ember, így két egyforma kapcsolat sem. Mindenkinek megvan a saját matematikája.

Forrás: Die Welt