Január első napjai a néphagyományban nem a hangos ünnepekről szóltak. Sokkal inkább átmeneti időszaknak számítottak: a karácsonyi ünnepkör még éppen csak lezárult, a farsang már megérkezett, de valódi formáját még nem mutatta meg. Ezek a napok a visszarendeződésről, az új év kipróbálásáról és a következő hónapok csendes előkészítéséről szóltak.

Vízkereszt határvonala

Január 6-a, Vízkereszt a népi időszámítás egyik fontos fordulópontja volt. Ekkor ért véget a karácsonyi időszak, lebontották a karácsonyfát, és ezzel hivatalosan is megkezdődött a farsang. A hagyomány szerint azonban a farsang első napjai még visszafogottak voltak: inkább figyeltek, mint mulattak, inkább rendet tettek, mint vigadtak.

Január 7–8. – az ünnep lecsengése

Vízkereszt után, január 7–8-tól a falvakban sok helyen kimondatlanul is véget értek az ünnepek. A vendégeskedések ritkultak, az emberek visszatértek a házi munkákhoz, javításokhoz, tervezgetéshez. Ezek a napok már teljes értékű hétköznapok voltak, még akkor is, ha a tél csendje továbbra is meghatározta a mindennapokat.

Érdekesség, hogy miközben a magyar népi naptárban ekkor már lezárult az ünnepi időszak, Európa keleti felén január 7-én a Julián-naptárt követő keresztény közösségek még karácsonyt ünnepeltek. Ez a párhuzam jól mutatja, mennyire eltérően tagolták az időt a különböző hagyományok.

A farsang csendes indulása

Bár a farsang Vízkereszttel hivatalosan elkezdődött, január elején még nem a látványos mulatságok jellemezték ezt az időszakot. A fonók, kisebb esti összejövetelek lassan újraindultak, de a nagy bálok és lakodalmak csak később következtek. A közösségi élet visszatért, de inkább mértéktartó, hétköznapi formában.

Figyelés, tapasztalat, felkészülés

Január eleje a megfigyelések ideje is volt. Az emberek figyelték a hideget, a havat, az enyhülés jeleit, de ezekhez a napokhoz már nem kapcsolódtak látványos, ünnepi jóslások. Inkább hosszabb időszakokra vontak le következtetéseket: mennyi fa kell még télire, meddig tart a takarmány, mikor lehet majd a tavaszi munkákra készülni.

A népi tapasztalat szerint ha január elején tartós, száraz hideg uralkodott, akkor hosszú télre számítottak, viszont jó termést reméltek, mert a fagy „megtisztítja” a földet. Ha ezzel szemben gyakori volt az enyhülés, az olvadás és a sár, azt bizonytalan tavasz előjelének tartották. A hosszan megmaradó hó inkább biztató jelnek számított, míg a csupasz, fagyos földet kedvezőtlennek érezték.

Ezek a megfigyelések nem egyetlen naphoz kötődtek, hanem január első heteinek összképéből születtek meg, és a gazdálkodás egész éves tervezését befolyásolták.

Amikor az év valóban elkezdődik

A népi időszámításban január eleje nem új ünnepet hozott, hanem új rendet. Ezek a napok arról szóltak, hogy az év lassan, szinte észrevétlenül munkára fordul. Nem voltak hozzájuk hangos szokások, mégis fontos szerepet töltöttek be: itt dőlt el, hogyan indul neki az ember az új esztendőnek.