Nyitottnak maradni.

Fiatalon még egyszerű lehet barátokra, társaságra lelni: előbb az iskolából, később a munkahelyről kerülnek ki a szoros ismeretségek. Amikor gyerekünk születik, új emberekkel kerülünk kapcsolatba, azokkal fonjuk szorosabbra a köteléket, akik maguk is ugyanabban a cipőben járnak. Aztán ahogy idősödünk, egyre nehezebb új társakra lelni. Miután kirepülnek a gyerekek, abbahagyjuk az aktív munkát, netán pár nélkül maradunk, hirtelen ránk köszönhet a magány.

Pedig minden embernek szüksége van társas kapcsolatokra: az erős szociális háló az, amely segít a hosszú, boldog élet megélésében.

Ezek a kapcsolatok motiválnak, testi-lelki támogatást nyújtanak. Egy bizonyos kor felett nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség: már egy-két barát is sokat jelent, akivel beszélgetni, sétálni, kávézni lehet.

A magánnyal együtt járó elszigetelődés, depresszió korunk egyik legnagyobb problémája.

Nem véletlen, hogy ezt felismerve Ázsiában már komoly energiákat fektetnek a szenioroknak szervezett programokba – fontosnak tartják, hogy az idősek is barátra, társaságra leljenek. Nekünk magunknak is törekednünk kell arra, hogy aktívak maradjunk a társadalomban, és legyenek kapcsolataink.

Hogyan tudunk 50 felett új ismeretségeket szerezni?

  • Járjunk könyvtárba, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatunk, de a könyvtár által szervezett programokon is részt vehetünk.
  • Nézzünk szét a környékbeli művelődési ház programkínálatában: sokszor tartanak felolvasóesteket, szenior klubokat, de egy nyugdíjasklubhoz csatlakozni is jó ötlet.
  • Tájékozódjunk, hogy milyen önkéntes programokhoz tudunk segítőként csatlakozni. Több helyen várnak idősebbeket meseolvasásra, korrepetáláshoz, ételosztásra.
  • Magunk is szervezhetünk klubokat, a Facebook segítségével ez manapság már nem nehéz. Például egy kirándulókörnek, kertészkedőcsoportnak vagy angol társalgási klubnak biztosan sokan örülnének a környékünkön is.
  • A mozgás kulcsfontosságú! Keressük meg a hozzánk legközelebb eső túrakört, sétaklubot, szenior jógaórát…
  • Legyünk aktívak a mindennapjainkban – járjunk sokat gyalog, keressünk fel távolabbi boltokat, mert útközben is találkozhatunk új emberekkel.
  • Iratkozzunk be tanfolyamokra (horgolás, főzés, kertészkedés stb.), sosem késő tanulni és új barátokra szert tenni.
  • Elevenítsük fel a régi kapcsolatainkat: most vagy soha! Meglehet, hogy történetesen már 30 éve nem beszéltünk a középiskolai barátnőnkkel, de könnyen előfordulhat, hogy egy telefon után kiderül, ő is ugyanabban a helyzetbe került, mint mi.

A lényeg, hogy ne zárkózzunk be, maradjunk nyitottak – a saját érdekünk is ezt diktálja!