Elveszett sír.

Dzsingisz Kán halálát számos rejtély övezi. A nagy vezér 1227 nyarán hunyt el a tangutok ellen harcolva, a Sárga folyó mentén, a halálának körülményei azonban ismeretlenek. Észszerű azt gondolni, hogy a csatában szerzett sebesülés következtében halt meg, de az sem elképzelhetetlen, hogy a sebeket nem a harcok során szerezte, hanem a vadászatnál, mégpedig úgy, hogy saját lováról esett le. Olyan fura magyarázat is akad, miszerint egy ravasz nyugati hadifogoly hercegnő a vaginájába rejtett egy szerkezetet és amikor a vezérrel hált, azt levágta a szervét, aminek következtében Dzsingisz Kán elvérzett.

A Dzsingisz Kán halála körüli titokzatosság spekulációkat indított el és később számos legenda alapja lett, amelyekben a valóságot nehéz elválasztani a fikciótól.

Halála előtt jóval Dzsingisz Kán azt mondta, hogy jelöletlen sírba akar kerülni, a Burkhan Khaldun hegységben. A mongolok titkos történelme úgy tartja, hogy a vezér a hegyek mellett vadászott, amikor megpihent egy fa alatt és annyira eltelt a táj szépségével, hogy azt kérte, itt temessék el. Egy másik történet szerint egyszer a hegységben lelt menedéket egy idős asszonynál.

Halála után a kán maradványait a katonái a kívánsága szerint helyezték örök nyugalomra jelöletlen sírba, valahol a hegység szívében. Semmi sem jelzi a helyet, nincs itt mauzóleum, templom, síremlék. Senki sem tudja, hol nyugszik a kán.

Egy gyakran emlegetett történet szerint a katonák minden embert és állatot megöltek, akivel találkoztak az oda vezető út során és a titkos temetés után azokat is lemészárolták, akik tudtak a sírról. Majd ezeket a kivégző katonákat is megölték. Ezer ló taposta össze a területet, hogy elrejtsék a nyughelyet, de olyan történet is ismert, miszerint egy folyót vezettek fölé, hogy sose lehessen megtalálni. Amikor a 13. században Marco Polo utazgatott a régióban, egyetlen mongol sem tudta megmondani, hogy hol nyugszik Dzsingisz Kán.

Nem sokkal azután, hogy meghalt és eltemették, a katonák az egész területet lezárták és a régió a Nagy Tabuvá változott. A sűrű erdők miatt nehéz volt megközelíteni, a szentnek tekintett helyre csak a családtagok és egy csapat elit harcos léphetett be, akiknek őrizniük kellett a területet. Aki mégis bejutott, az halállal lakolt. A harcosok még a birodalom összeomlása után is kötelességtudóan teljesítették a feladatukat és még akkor is megtiltották, hogy bárki belépjen, amikor más népek elfoglalták Mongólia egy részét.

Amikor a Mongol Népköztársaság 1924-ben megalakult, a szovjetek el akarták fojtani a nacionalista törekvéseket, ezért tisztelték a hagyományt, erősen korlátozott területnek nyilvánították és elkerítették a helyet. Csak az utóbbi 20-30 évben engedtek be külföldi régészeket.

Az 1990-es évek végén egy japán-mongol expedíció szerveződött a sír felkutatására.

Ultraszonográfiás műszerekkel 1380 lehetséges helyet lokalizáltak, de a további kutatásokat a heves tiltakozások megakadályozták. A mongolok úgy vélik, hogy a vezér nyughelyét nem szabad bolygatni és mivel a hegység már az UNESCO Világörökség védelmét élvezi, így még nehezebb itt keresgélni.

Némelyik kutató műholdas felvételeken vizsgálódik. 2010-ben online önkéntesek segítségével több ezer képet vizsgáltak át valami szokatlant keresve. Először 2 millió helyet jelöltek meg, amit száz körülire csökkentettek, azonban így sem sikerült a sírra bukkanni.

Azóta sem hagyja nyugodni a régészeket, hobbirégészeket a kérdés, akadnak, akik drónokkal próbálják a szent területet feltérképezni. A mongolok viszont úgy vélik, hogy tiszteletben kell tartani a nagy vezér kérését, aki nem szerette volna, hogy kiderüljön, hol alussza örök álmát.