Időtálló mechanika.
Királyi megrendelésre készült 1774-ben, azzal a céllal, hogy lenyűgözze a nemesi famíliát és vendégeit: az ezüst madár igazi unikum. A família megváltoztatta a tervét, az Ezüst Hattyú pedig a történelem egyik leghíresebb automatájaként végezte. Az egyedülálló madarat James Cox Mechanikai Múzeumában szerelték össze, a londoni ékszerész és vállalkozó olyan belső mechanizmust alkalmazott, amit a feltaláló John Joseph Merlin fejlesztett ki.
Az ezüst test 3 óramű szerkezetet rejt, amelyek egy zenedobozt vezérelnek, de találunk benne egy üvegtavacskát is, amin ezüsthalak úszkálnak. Az automata élethű mozdulatra képes, a szépséges madár feje és nyaka mozgatható. Ha működés közben látjuk, könnyen elfeledkezhetünk arról, hogy a mechanikai különlegesség már 250 éves.
A hattyú olyan, mintha élne: mozdulatai kecsesek, szeme kifejező, nem véletlenül írt róla a nagy író, Mark Twain is. Noha azóta jó néhány évtized eltelt, a madár továbbra is fantasztikus, bonyolult mechanikai csoda, amely még ma is ámulatba ejti a közönséget.
Az Ezüst Hattyú súlya kb. 25-30 kg, több mint 700 alkatrészből áll, csavarok és rögzítések nélkül. 99 ezüst levelet, 113 ezüst nyakgyűrűt és 141 üvegrudat számolhatunk össze benne.
Az Ezüst Hattyú az 1867-es Párizsi Világkiállítás szenzációjának számított, élethű mozdulatai és elképesztő értéke (mai árra átszámolva kb. 70 millió Ft-ot ér) mindenkit lenyűgözött. 5 évvel később John és Josephine Bowes műgyűjtők megvásárolták az eredeti ár tizedéért és elhelyezték a saját nevükkel fémjelzett múzeumban.
Napjainkban az elképesztő ezüst automata még mindig a Bowes Múzeumban látható, de már látszanak rajta az öregedés jelei. Nagy szüksége lenne egy alapos restaurálásra és felújításra, ma sokkal inkább egy szoborra hasonlít, mint egy mozgó automatára. Ugyan működésbe lehet hozni, de a nyakát meg kell támasztani. A múzeum kurátorai bíznak abban, hogy mielőbb elegendő forrást tudnak a helyreállítására fordítani.
