„Volt egyszer egy öreg király, meg egy csomó üres polc a könyvtárban.” – kezdhetnénk így is, de szerencsére ma már nem üresen állnak a polcok, hanem megteltek mesekönyvekkel. Mert bizony szeptember 30-a Magyarországon 2005 óta a népmese napja. Ez az a nap, amikor a gyerekek, felnőttek, nagyszülők és unokák együtt ünneplik a mesemondás örök varázsát.

A mese titkos fegyvere – miért van rá mindig szükségünk?

A mese az a furfangos találmány, ami egyszerre tanít és szórakoztat. Egyetlen mondattal képes királylányokat férjhez adni, sárkányokat legyőzni, szegény legényeket királlyá koronázni – és közben okosabbá tenni azt, aki hallgatja. Amikor a nagymama este leült az ágy szélére, és kezdte: „Hol volt, hol nem volt…”, akkor nem csak egy történetet mondott el. Bölcsességet adott át, amiből mi, kicsi fülű gyerekek, talán csak annyit értettünk: mindig van remény, és a legkisebb királyfi is képes csodát tenni.

Miért hallgassunk mesét felnőttként is?

Nos, mert a mese belül mindannyiunkat gyerekké varázsol. Egy jól elmondott népmese után más szemmel nézzük a főnökünket – lám, ő is csak egy hétfejű sárkány, akit ügyességgel és egy kis leleménnyel bizony le lehet győzni. A szomszéd pedig, aki folyton kölcsönkéri a fűnyírót? Ő maga a „jólelkű, de mindig bajba kerülő” segítő figura.

És persze ne feledjük: a mese azt is megtanítja, hogy a gonosz mindig pórul jár, a jó pedig elnyeri méltó jutalmát. Ez a tanulság különösen jól esik akkor, amikor a villanyszámlát fizetjük.

A klasszikus hősök és a televízió meséi

Sokunknak a népmese a fekete-fehér tévéből ugrik elő. Ki ne emlékezne a Magyar népmesék rajzfilm sorozat zenéjére, ahol a tulipános láda kinyílt, és már tudtuk: most kezdődik a varázslat.

Ezek között ott volt Ludas Matyi, aki háromszor is visszaadta, ami járt neki, vagy a furfangos Mátyás király, aki álruhában járta az országot és igazságot tett. És persze a szegény legények, akik csodás szerencsével és bátorsággal nyerték el a királylány kezét. Ezek a történetek nem csupán szórakoztatásra szolgáltak, hanem megőrizték a múltunk darabjait: a nyelvet, a gondolkodást, a humort. Egy jól sikerült népmese ugyanis mindig tartalmaz egy kis kópéságot – és melyik magyar ember ne szeretne egy kicsit „furfangos” lenni?

A nap, amikor mindenki mesélni kezd

A népmese napja nemcsak a gyerekeknek szól. Ez az a nap, amikor az iskolák, könyvtárak és közösségi házak újra mesével telnek meg. Sokan felolvassák kedvenc történetüket, mások dramatizálják, vagy épp saját emlékeiket mesélik el. És ilyenkor mindig rájövünk: a mese élő dolog, bennünk él tovább.

Boldogan élünk, míg mesét hallgatunk

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol szeptember 30-án mindenki mesét hallgatott vagy mondott. Az unoka a nagyinak, a nagyi az unokának, és így adták tovább, ami igazán fontos: a bölcsességet, a humort, a reményt. Mert a mesék nemcsak a gyerekeknek szólnak, hanem mindannyiunknak, akik néha szeretnénk újra hinni a csodákban.

És ha legközelebb valaki azt mondja: „Ekkora mesét!”, nyugodtan mosolyogjunk – mert lehet, hogy épp ez a mese segít túlélni a hétköznapokat. Gondoljunk csak A só tanulságára: néha a legegyszerűbb dolgok – a szeretet, a remény, a történetek – a legértékesebbek. És amíg mesét hallgatunk, addig mindig lesz csodánk is.