Kegyetlen eljárás, a férfiak kedvére.
Elborzasztó képek: csecsemőméretű lábak, amelyek valami fura alakot öltenek, és felnőtt nőkhöz tartoznak. Kínában nagyon régre visszanyúló hagyománya van a lábkötésnek, amivel gyakorlatilag felére csökkentik a láb méretét.
A lábkötés szokása valamikor a 12-dik században, a Szung-dinasztia korában kezdett terjedni Kínában.
A lányokat arra kötelezték, hogy a lábuk méretétől függően 4 és 9 éves koruk között nekifogjanak a lábkötésnek. A folyamat kb. 2 évig tartott, ennyi idő alatt vette fel a láb a kívánt alakot.
A lányok a lótusz cipőjüktől 3-4 naponta egyszer szabadulhattak meg, és még aludniuk is a lábkötésben kellett.
A horrorisztikus eljárás során a gyereklányok anyja először megmasszírozta a lábat, majd később eltörte a 4 kisujjukat, így azok be tudtak a talp alá fordulni. A lábujjkörmöket is gondosan leszedték, nagyon forró vízben, mielőtt eltörték az ujjakat.
Sok nő, aki nem vette le időnként a cipőjét, különböző fertőzésektől szenvedett, sőt akár el is üszkösödhetett a lábak. A nőknek gondot okozott a hosszabb, órákon át tartó talpon állás, és gyakorlatilag ez egész életüket fájdalomban élték le torz lábfejük miatt.
A procedúrát követően a láb már nem tudott visszatérni az előző állapotába, örökre így maradt. Hasonló fájdalmas eljárással lehetett volna csak visszaalakítgatni, de sosem lett volna már ugyanolyan.
Az egész szörnyűséges módszerről azt tartották, hogy megfeszíti a nők belső comb és medenceizmait, aminek következtében örömtelibb a szex – a férfiak számára. A kis lábat csinosabbnak vélték, de a kegyetlen hagyomány mögött elsősorban szexuális indok húzódott. Gazdasági megfontolás is közrejátszott: az állni nem tudó nők nem tudtak mást tenni, mint egész nap egy székben ültek és dolgoztak. Így a ruhákat, cipőket, halászhálókat készítő hölgyek igazán produktívak voltak. A mezőgazdaságban dolgozó nők legalább a kínoktól megmenekültek, az ő lábukat nem kötötték el. Azok a nők, akik ilyen lábbal rendelkeztek, kiszorultak a házasságokból, nem nagyon találtak maguknak férjet sem.
Miután a lábkötést betiltották, a férfiak elkezdték elhagyni a feleségüket amiatt, hogy a lábuk nyomorék, sőt egyes férfiak odamentek vadidegen nőkhöz azt utcán és erőszakkal levették a lótusz cipőjüket.
A lábkötés nem más volt, mint egy elnyomó eljárás a férfiak részéről, akik a nőket kontrollálni akarták, rájuk erőltetve a szépségről gondolt sajátos ideáljukat és önös érdekeiket.
Hasonló példákat szerte a világban találunk, elég ha a fűzőre gondolunk, vagy az afrikai nyakkarikákra.
