Ma már sokan rutinosabban mozognak az interneten, de volt egy időszak, amikor szinte varázsereje volt annak, ami képernyőn jelent meg. Ha valakinek igényesnek tűnő honlapja volt, határozott hangon írt, hosszú listákban sorolta a „veszélyes” összetevőket, és közben úgy beszélt, mintha a hétköznapi ember helyett is ő bogozná ki a rejtett igazságokat, sokan hajlamosak voltak azt gondolni: biztos tud valamit.
Az internet korai magyar éveiben több ilyen figura is megjelent, de talán az egyik legismertebb jelenség az a típus volt, amely az egészség, a kozmetikumok, a „méregtelenítés”, a természetes életmód és a rejtett ártalmak témájából épített magának tekintélyt. Antal Vali neve sokaknak ebből az időszakból lehet ismerős. Nem azért érdekes ez a történet, mert egyetlen emberről szólna, hanem azért, mert jól megmutatja: hogyan találkozott a korai internetes hiszékenység a magabiztos fellépéssel, az áltudományos hangütéssel és azzal az emberi vággyal, hogy valaki végre egyszerű választ adjon bonyolult kérdésekre.
Nemrég eszembe jutott, milyen volt az a korszak, amikor az ember még szinte áhítattal olvasta az internetes „szakértői” oldalakat. Ha valaki szépen tördelve, hosszú magyarázatokkal, különleges kifejezésekkel és erős meggyőződéssel írt, már fél sikerrel indult. Akkoriban sokan nem azt kérdeztük először, hogy mi ennek a forrása, hanem azt, hogy milyen jól hangzik. Ma ez talán naivnak tűnik, de nagyon emberi reakció volt.
Miért voltunk ennyire hiszékenyek az internet elején?
Az internet korai időszakában az online térhez még sokan a felfedezés izgalmával közeledtek. A hagyományos médiával szemben a web személyesebbnek, frissebbnek, szabadabbnak tűnt. Nem kellett hozzá szerkesztőség, nem kellett hozzá intézmény, elég volt egy honlap és egy erős hang. Ez önmagában felszabadító volt, de közben kockázatos is.
Sokan úgy érezték, hogy végre hozzáférnek olyan tudáshoz, amit „máshol nem mondanak el”. Ez a mondat önmagában is nagyon erős csali. Mert egyszerre ad különlegességérzést, bizalmatlanságot a hivatalos forrásokkal szemben, és azt az illúziót, hogy az olvasó most valami rejtett igazság birtokába kerül.
A magabiztos hang gyakran erősebb volt, mint a valódi szakértelem
A korai online egészség- és életmódoldalak egyik nagy ereje a stílusban volt. Határozott állítások, egyszerű magyarázatok, jól érthető bűnbakok, hosszú kerülendő listák, látványos „leleplezések”. Ez a kommunikáció sokkal közvetlenebbnek és átélhetőbbnek hatott, mint az óvatos, árnyalt, sokszor száraz szakmai tájékoztatás.
A probléma az volt, hogy a magabiztosságot sokan összekeverték a hitelességgel. Pedig attól, hogy valaki nagyon biztosan beszél, még nem biztos, hogy igaza van. Egy 2017-es 24.hu-cikk például arról írt, hogy Antal Vali „bionom táplálkozási tanácsadóként” szerepelt a televízióban, miközben végzettsége szerint kozmetikus volt, és a cikk kifejezetten bírálta, hogy kuruzslásra hajazó nézetek jelenhetnek meg szakértői csomagolásban.
Miért volt ez különösen csábító az egészség témájában?
Az egészség, a betegségtől való félelem, az öregedés, a fáradtság, a fájdalom vagy a kiszolgáltatottság olyan területek, ahol az ember különösen fogékony az egyszerű válaszokra. Aki ilyenkor azt ígéri, hogy megmutatja az „igazi” okokat, leleplezi a káros anyagokat, vagy természetes úton kínál gyorsabb, tisztább, emberibb megoldást, annak könnyű közönséget találnia.
Ráadásul az ilyen oldalak nem pusztán tanácsot adtak. Világképet is kínáltak. Azt sugallták, hogy a világ tele van rejtett veszéllyel, a hétköznapi ember nincs eléggé tájékoztatva, de van valaki, aki átlát a szitán. Ez nemcsak információt adott, hanem lelki megnyugvást is: végre van, aki rendet vág a zavarosban.
Nem csak információt kerestünk, hanem biztonságot is
A senior korosztály számára ez különösen fontos tanulság. Sok ember nem azért hitt el problémás állításokat, mert buta lett volna. Hanem mert bizonytalan volt, félt, kapaszkodót keresett, és közben olyan forrásba botlott, amely érthetően, emberi hangon és teljes magabiztossággal beszélt hozzá.
Ez a bizalomkeresés ma is ismerős. Csak ma már nem feltétlenül honlapokon, hanem videókban, Facebook-posztokban, kommentekben és influenszerként fellépő „életmódguruk” formájában találkozunk vele. A mechanizmus azonban nagyon hasonló: aki érzelmileg megfog, az sokszor megelőzi azt, aki szakmailag pontos.
Mi tette hitelessé ezeket a szereplőket az olvasók szemében?
Több dolog együtt.
Személyes hang
A korai internetes tanácsadók sokszor nem hideg szakmai nyelven beszéltek, hanem úgy, mintha egy ismerős osztana meg velünk fontos titkokat. Ez közelséget teremtett.
Egyszerű ellenségképek
Vegyszerek, adalékok, „méreganyagok”, nagy cégek, elhallgatott igazságok – ezekből könnyű volt összeállítani egy olyan történetet, amelyben az olvasó úgy érezhette, végre kezébe kapta a fonalat.
Félelem és megkönnyebbülés váltakozása
Előbb megijesztettek valamivel, aztán rögtön fel is kínálták a kiutat. Ez pszichológiailag rendkívül hatásos. Aki egyszerre okoz riadalmat és ad menedéket, könnyen válhat tekintéllyé.
Látszólagos alaposság
A hosszú összetevőlisták, a tudományosnak hangzó kifejezések, a bonyolultnak tűnő elemzések sokszor alapos benyomást keltettek, még akkor is, ha az állítások mögött nem állt valódi tudományos konszenzus.
A „bukás” sokszor nem látványos, inkább lassú megkopás
Az ilyen internetes tekintélyek története ritkán egyetlen nagy pillanatban omlik össze. Sokkal gyakoribb, hogy a varázs fokozatosan kopik meg. Részben azért, mert az internetes közönség idővel kritikusabb lesz. Részben azért, mert egyre több szakmai cáfolat, újságcikk és nyilvános vita jelenik meg. Részben pedig azért, mert ami egy korszakban különleges tudásnak látszott, később már sokak szemében inkább hangos önbizalomnak tűnik.
Antal Vali esetében is inkább erről lehet beszélni, mintsem egyetlen, jól körülírható „bukásról”. A neve ma is ismert, a felületei továbbra is elérhetők, ugyanakkor a róla szóló kritikus hangok hosszú ideje jelen vannak. A szkeptikus közeg már évekkel ezelőtt kétesnek, részben áltudományosnak írta le a kommunikációját, míg médiacikkek a problematikus „méregtelenítős” és alternatív egészségügyi megszólalásait emelték ki.
Mit tanulhat ebből a mai olvasó?
Talán azt, hogy a hitelesség nem stíluskérdés. Nem attól lesz valaki megbízható, hogy szépen ír, sokat ír, erősen fogalmaz, vagy azt sugallja, hogy ő mer kimondani olyasmit, amit mások elhallgatnak. Ezek lehetnek pusztán retorikai eszközök is.
Érdemes megkérdezni:
- Mi az illető valódi végzettsége és szakterülete?
- Hivatkozik-e ellenőrizhető forrásokra?
- Összhangban van-e az állítása a tudományos konszenzussal?
- Inkább tájékoztat, vagy inkább riogat?
- Bonyolult kérdésekre túl egyszerű választ ad-e?
- Érdeke fűződik-e ahhoz, hogy féljünk valamitől, majd tőle várjuk a megoldást?
Az internet nem lett kevésbé veszélyes, csak ügyesebb
Szeretjük azt hinni, hogy a korai net volt az igazán naiv korszak, ma pedig már mindenki tájékozottabb. Valójában ma is ugyanazok az emberi gyengeségek működnek: a félelem, a remény, a bizaloméhség, a különleges tudás iránti vágy. Csak a csomagolás lett modernebb.
Talán éppen ezért érdemes néha visszanézni az ilyen korai internetes történetekre. Nem azért, hogy kinevessük azokat, akik hittek bennük, hanem hogy jobban megértsük: a hiszékenység nem butaság, hanem nagyon emberi sebezhetőség. És aki ezt ügyesen csomagolja, az ma is könnyen követőkre talál.
A legfontosabb tanulság: a bizalom érték, ezért vigyázni kell rá
Az internet rengeteg hasznos tudást adott az emberek kezébe. De azt is megmutatta, milyen könnyű tekintélyt építeni, ha valaki jókor, jó nyelven, jó félelmekre válaszol. A korai online guruk története ezért nem pusztán múltidézés. Inkább emlékeztető: attól, hogy valami személyesnek, természetesnek vagy bátornak hangzik, még nem biztos, hogy igaz is.
És talán ez az egyik legnehezebb, de legfontosabb feladat ma is: megtanulni különbséget tenni aközött, aki valóban segít eligazodni, és aközött, aki csak magabiztosabban beszél a többieknél.
