Paradicsom a salátában, a pizzán, a lecsóban – ma teljesen természetes, hogy esszük. Pedig nem is olyan régen az emberek rettegtek tőle, és sokan halálos mérget láttak benne. Hogy lett a „veszélyes bogyóból” a konyhák sztárja? Nézzük meg közelebbről!
Gyanús rokonság – a paradicsom balhés családja
A paradicsom a burgonyafélék családjába tartozik, ugyanoda, ahová a nadragulya, a csattanó maszlag vagy épp a dohány is. Ezek közül nem egy tartalmaz erősen mérgező alkaloidokat, így érthető, hogy a 16–17. századi európaiak gyanakodva nézték a furcsa, piros bogyókat. Ráadásul a növény zöld részeiben valóban van mérgező anyag, a szolanin és a tomatin.
Mérgező vagy sem? – A mennyiség a kulcs
A kulcs a mennyiségben van. A paradicsom termésében a tomatin koncentrációja rendkívül alacsony, így normális fogyasztás mellett teljesen ártalmatlan. Hogy érzékeltessük: több kilónyi nyers paradicsomot kellene megennünk egyszerre, hogy bármilyen mérgező hatást kifejtsen – addigra viszont inkább a gyomrunk tiltakozna hevesen, mint a méreg.
Az ólom csapdája – amikor a tányér mérgezett
Érdekes adalék, hogy a 16. századi Európában a nemesség valóban gyakran betegedett meg a paradicsomtól – de nem a gyümölcs, hanem az ólomtányérok miatt. A paradicsom savai kioldották az ólmot a tányérokból, a mérgezés pedig könnyen a paradicsom számlájára íródott. Szegény paradicsom így kapta meg évtizedekre a rossz hírét.
Ördög alma vagy szerelem gyümölcse? – Amerika válasza
Az indián kultúrákban a paradicsomot évszázadok óta ették, semmi bajuk nem lett tőle. Európában viszont sokáig dísznövényként tartották, és „szerelem almájának” vagy „ördög almájának” is nevezték. Csak a 18–19. században kezdett széles körben elterjedni az étkezésben, amikor a félelmek alábbhagytak.
Zöldben az igazság – mi van az éretlen paradicsommal?
Jogos kérdés: ha a levelek mérgezők, mi a helyzet az éretlen, zöld terméssel? Abban valóban több tomatin található, de még így is annyira alacsony a koncentráció, hogy néhány szelet rántott zöld paradicsom sem árt meg. Persze azért nem érdemes kilószámra rágcsálni nyersen.
Hiedelmek kontra tények – mit tanít a paradicsom története?
A paradicsom története jó példa arra, hogyan formálják a hiedelmek az étkezési szokásainkat. Ami ma teljesen természetes alapanyag, arról pár száz éve még azt hitték, halálos veszélyt rejt. És bár a paradicsom levele valóban nem kerülhet a tányérra, a piros bogyó nemhogy ártalmatlan, de tele van vitaminokkal és antioxidánsokkal.
A gyümölcs, amit igazságtalanul rágalmaztak
Ma már nehéz elképzelni a konyhát paradicsom nélkül. Lehet, hogy a saláta, a szósz és a lecsó sztárja egykor rettegett „ördög almája” volt, de éppen ez mutatja meg: az előítéletek sokszor erősebbek a tényeknél. Szerencsére az idő a paradicsomnak dolgozott – ma pedig örömmel kanalazzuk a tányérból.
