Lájk helyett biccentés, komment helyett szemforgatás, privát üzenet helyett pedig „Gyere már ki a gangra, mesélek valamit!” – ilyen volt a közösségi élet, amikor a kapcsolatokat nem Wi-Fi, hanem a kilincsre akasztott bevásárlószatyor a friss tejjel és a konyhaablakon át elsuttogott pletyka tartotta össze. Semmi algoritmus, csak Marika néni, aki mindent tudott.
A gang mint offline hírfolyam
A bérházak gangjai voltak az első csoportok, ahol a híreket nem megosztották, hanem kiabálták. „Pistike megint egyest kapott matekból!” – hallatszott fentről, mire lent valaki rákontrázott: „Pedig a fizikát érti!” A gangon mindenki admin volt, de senki sem tudta leállítani a hírfolyamot.
A pad mint moderálatlan csoportchat
A lakótelepi padokon zajlott az élet igazi „livestreamje”. Ott lehetett megtudni, ki vált el, ki költözött össze és hogy a hármas lépcsőházban valaki feltörte az egyik levélszekrényt. Az öreg nénik voltak a moderátorok, de náluk a tiltás annyit jelentett: „Erzsikém, ez már pletyka!” (Majd később folytatták.)
A kaputelefon mint korabeli Messenger
A kaputelefon nemcsak az ajtót nyitotta, hanem a beszélgetéseket is. „Juliska otthon van?” – kérdezték bele a mikrofonba, majd következett egy negyedórás csevej, amit a ház teljes lakóközönsége élőben hallgatott. A privát szféra ekkor még csak álom volt, de legalább nem kellett semmit kitakarni.
Nem feedet pörgettünk, hanem pletykákat
A 70-es években a hírek nem pörögtek, hanem szivárogtak. Nem frissítették magukat, de nem is kellett: egy jó sztori hetekig járt körbe. A gyerekek nem görgettek, hanem kukucskáltak, a felnőttek pedig élőszavas podcastban osztották meg, hogy ki mit hallott a hentesnél.
Facebook nem volt, de kontent annál inkább. Csak nem a kijelzőn, hanem az ablakban szellőző dunna mellett.
