Az inkontinencia – az akaratlan vizeletvesztés – világszerte emberek millióinak nehezíti meg a mindennapjait.

Nőknél és férfiaknál egyaránt előfordul, gyakorisága a kor előrehaladtával növekszik.

Az inkontinencia megjelenési formái

Megjelenési formái alapvetően 3 főbb csoportra oszthatóak:

  • “Urge” / késztetéses inkontinencia – amit erős, nem elnyomható vizelési inger jellemez, fizikai aktivitás vagy hasi nyomásfokozódás nélkül, jó záróizom-funkció mellett. Hirtelen jelentkező, nehezen elnyomható vizelési ingert okoz.
  • Stressz / terheléses inkontinencia – köhögés, tüsszentés vagy fizikai erőfeszítés hatására vizeletszivárgás következik be, ami a záróizmok csökkent működésének tudható be. Ez a típus a leggyakoribb, a diagnosztizált esetek 60%-ért felelős.
  • Mix/kevert inkontinencia – ebben az esetben együtt jelentkeznek a késztetéses és terheléses inkontinencia tünetei.

Léteznek speciális csoportjai is:

  • Reflex inkontinencia – ez egy neurogén betegség, ami inger nélkül bekövetkező akaratlan vizeletvesztést okoz, melyet a hólyag izom összehúzódása okoz.
  • Túlfolyásos inkontinencia – ez telt hólyag mellett jelentkezik, alsó húgyúti szűkületek eredménye.

Hogyan segít a gátizom torna?

Erre a kérdésre kereste a választ a Szabó Klára, a Sherlock Rehab vezető gyógytornásza, aki a Kegel-gyakorlatok hasznosságának bemutatása mellett, egyéb módszereket is ajánlott a probléma megoldására.

A stressz inkontinencia vagy a késztetéses vizeletürítés problémájával küzdő nők esetében a leggyakrabban alkalmazott fizioterápiás kezelési módszer a Kegel-gyakorlatok végzése, más néven a medencefenék izomzatának edzése (gátizomtorna).

Mi a gátizomtorna?

A gátizomtornát 1940-ben Dr. Arnold Kegel alkotta meg. A Kegel-gyakorlatok lényegében a gátizmok összehúzásának és elernyesztésének a sorozatát jelentik. Kegel szerint számos előnnyel jár a húgycső körüli izmok rendszeres akaratlagos mozgatása, rugalmasítása, erősítése.

Az inkontinencia torna alapgyakorlatai a következők:

  • egyszeri összehúzás + elengedés,
  • kétütemű összehúzás + elengedés / kétütemű összehúzás + kétütemű elengedés,
  • összehúzás + megtartás (izometriás aktiválás),
  • gyors összehúzások ismétlése (“pulzáltatás”).

Az inkontinencia megjelenése a kor előrehaladtával egyre gyakoribb, kialakulására hajlamosít a testtömeg-index növekedése, a légzésszám tartós megnövekedése, a magas pulzusszám Negatívan hathat a túl alacsony testtömeg-index, az étkezési zavarok, a nőgyógyászati műtétek és az inaktív életmód is.

Az inkontinencia nagymértékben befolyásolja az életminőséget, hat az érzelmi-, szociális-, szexuális életre, arra, hogy az érintettek mennyire tudják ellátni a mindennapi teendőiket. Elősegíti a depresszió, az önbizalomhiány, a szégyenérzet kialakulását.

Az inkontinencia konzervatív kezelése

Ez azon kezelések összessége, amelyek nem igényelnek sebészeti beavatkozást, korlátlanul ismételhetők, kevés mellékhatással járnak, kellően hatékonyak. Lényeges, hogy az inkontinencia műtéti kezelést csak abban az esetben igényel, ha eredménytelen a konzervatív terápia, illetve ha a súlyos inkontinens panaszokat anatómiai eltérések (pl. jelentős hüvelyfali süllyedés) okozzák.

A konzervatív kezelések lehetnek:

  • nem gyógyszeresek – ilyen a viselkedésterápia, a medencefenéki izomzat rehabilitációja, az elektrostimuláció, segédeszközök használata vagy a rektális ballon-tréning
  • gyógyszeresek – használhatóak antikolinerg szerek, Beta-3 agonisták, hormonterápiás szerek, dezmopresszin, triciklikus antidepresszánsok

Mennyire hatékony önmagában a gátizomtorna, mivel lehet kombinálni?

A medencefenék izomzatának edzéséhez hozzátartozik a törzsizmok aktiválása: lábemelésekkel, guggolásokkal, kitörésekkel, a plank pozíciók megtartásával, egyensúly eszközökön való gyakorlással. A gátizomtorna hatékony lehet különböző műtétek után is, hiszen fontos, hogy újra kezdjen el aktivizálódni a medencefenék, amit támogathatunk a záróizmok akaratlagos, rendszeres mozgatásával.

A Kegel-gyakorlatok hatásainak értékelésére kutatást végeztek, melynek során 292 inkontinenciában szenvedő nő töltött ki kérdőívet arról, miként változott meg az életminősége azon 12 hetes program alatt, amikor heti kétszer 50 perces vezetett foglalkozáson vettek részt és naponta önállóan gyakoroltak. A napi gyakorlás rövid távon eredményesnek bizonyult, javult a vizelettartási képességük, az életminőségük, több mint egyharmaduk teljesen meggyógyult.

A kutatók azt tapasztalva, hogy a klasszikus gátizomtorna mellett nagyon sok páciens nehezen tart ki, olyan alternatív mozgásformákat javasoltak, mint a jóga, a pilates vagy a Thai Chi – ezekben van testtartás korrekció, légzőgyakorlat és hasizom erősítés is, ezáltal fejlődik az izomerő, a légzésfunkció, az egyensúlyozó és relaxációs képesség.

A jóga és a medenceizom-tréning kombinálásának eredményeként a 8 hetes program alatt fejlődött a vizelettartási képesség és nőtt a záróizmok ereje. Amikor a hosszú távú hatás mérése érdekében 15 hétre bővítették a programot, megnőtt a résztvevők lemorzsolódási aránya, számukra a jóga túl megterhelő volt. De ők is számottevő javulást tapasztaltak a vizeletcsepegés gyakoriságában. A 6 hónapos program során fejlődött a szexuális élet és az életminőség is. A medencefenék tréning mellett beiktatott rendszeres jóga, pilates, Thai Chi kedvezően hatott a panaszokra.

Inkontinencia kezelése manuálterápiával

Különbséget kell tenni az izomgyengeség és az izomgátlás között, mert amíg az izomgyengeség annak a következménye, hogy nem használjuk az adott izmot, addig az izomgátlás esetében az izom valamilyen oknál fogva gátlás alá kerül.

Hogyan lehet oldani a gátlás alá került izmot? Ki kell deríteni, hol van a gátlás, mi befolyásolja és miként férhetünk hozzá. A manuálterápia fontos eszköze lesz annak, hogy hatékonyan vizsgálhassunk, majd kezelhessük vele a problémát. Bevethetjük a Viszcerális Terápiát, a Fascia manipulációt vagy az ortopédiai mechanikus technikák közül valamelyiket (Maitland, Mulligan).

Az első konzultáció alkalmával átfogó kórtörténeti felmérést végzünk, hogy felismerhessük az összefüggéseket a panaszok és a mozgásszervi, illetve a belső szervi tünetek között. Ezután hipotéziseket állítunk fel, ami egy részben igazolt tudományos felvetés arról, hogy mi magyarázhatja az adott panasz kialakulását.

Ezután következik az egyén számára leghatékonyabb terápiás módszer kiválasztása – különféle ortopédiai, neurológiai, neurodinamikai tesztek alkalmazásával, fizikális vizsgálattal.

Ha helyes a hipotézisünk és elvégeztük a kiválasztott kezelést, akkor a páciens állapota gyorsan javul és a gátlás elkezd leépülni, a panaszok enyhülnek.

A cikk szerzője: Szabó Klára, vezető gyógytornász, manuálterapeuta

Forrás: sherlockrehab.hu