Nem érdemes visszatartani, olykor segíthet a sírás!

Gyerekként még természetes, de az idő múlásával egyre kevésbé merünk vagy akarunk sírni.

Az ember élete során rengetegszer hallja, hogy „ne sírj!”, de ez nem túl jó tanács. Elfojtani, elnyomni, miközben remegő szájszéllel nyeljünk a könnyeinket, rettentően káros!

A sírás egy természetes válaszreakció a szomorúságra, frusztrációra, de örömünkben vagy meghatottságunkban is eleredhetnek a könnyeink. Egy kisebb vagy nagyobb pityergés, vagy akár zokogás csökkenti a bennünk halmozódó érzelmi stresszt, legyen az bármilyen jellegű.

Ilyenkor a könnyeken kívül távozik belőlünk a stressz miatt keletkező kémiai anyagok egy része, csökken a pulzusunk és a vérnyomásunk, segítjük az immunrendszerünk ideális működését. Persze folyni kezd az orrunk is, sokszor vörössé válnak a szemek, és lehet, hogy egy átmeneti fejfájás is megjelenik, de miután kibőgtük magunkat, ezek jószerivel hamar el is múlnak, majd a rossz érzést felváltja a nyugalom.

Ez nem jelenti azt, hogy mindig, mindenért sírva kellene fakadni, de amikor úgy érezzük, hogy szükséges, akkor ne tartsuk vissza! Különösen igaz ez a férfiakra, akiket általában kicsi koruktól arra nevelnek, hogy eszükbe se jusson ilyesmi, pedig egy önmagát és az érzéseit felvállaló férfi nagyon is vonzó tud lenni.

Persze nem mindegy, hogy mi a kiváltó ok, amiért úgy érezzük, sírni tudnánk, ahogy az sem, mikor és mekkora teret engedünk neki. Egy rossz nap végén, amikor úgy érezzük, semmi sem sikerült úgy, ahogy szerettük volna és emiatt csalódottak vagyunk, nem azonos például a gyász okozta fájdalommal. Lehet, hogy nem akarunk nagy nyilvánosság előtt sírni, de otthon azért lehet.

Érdemes tehát megfogadni a kutatók és pszichológusok javaslatát, hogy merjünk sírni!