1957. november 7-én gurult le az első Trabant a futószalagról, ami egy új korszakot nyitott meg.
A kelet-német gyártású autó hamar meghódította a szocialista országokat. Jellegzetes formájával és különleges vezetési élményével lopta be magát az emberek szívébe, lehet, hogy főként azért, mert túl sok más alternatíva nem is volt akkoriban. Még, ha nem is volt egy kimondott erőgép, kényelmes utazást biztosított. A háborús idők okozta fémhiány miatt leginkább egy duroplast nevű kemény műanyagból készültek az első szériák, amik nem jelentettek kimondott életbiztosítást a törhetőség szempontjából, viszont cserébe nem rozsdásodtak.
22 lóerő, 90 km/h végsebesség, és a szabadság érzése járt kéz a kézben az NDK guruló vívmányában. Később aztán finomodtak a vonalak, külsőleg a fényezés és a díszlécek, belül a kárpitok és a műszerfal kezdett apránként megváltozni, de egy családi fotóalbumban mindig volt helye.
Mielőtt rácsodálkoznánk, hogy a mai fiatalság mennyire szeret az autójával pózolni a képeken, lássuk be, hogy ez már 1960-as években is így volt, csak a technika volt más!
A ’70-es években már javában a ma is jól ismert 601-es típusú Trabant rótta az utakat, de a közös képek iránti lelkesedés semmit sem vesztett a fényéből.
1991. április 30-án hagyta el az utolsó legyártott példány a szerelőszalagot. Bár voltak tervek, hogy nagyobb átalakításokkal még folytatják a Trabantok gyártását, ezek valahogy kudarcba fulladtak. Megmentett, felújított gépkocsikkal még ma is találkozhatunk, de a legtöbb mégis kiszolgálta az idejét. A korszak emléke azonban örökre megmarad.
Forrás: wikipedia
