Növények között.
Az emberiségnek ősi törekvése, hogy szép, pihentető kerteket hozzon létre, illatos, színes virágokkal, nyugalmat árasztó vízfelületekkel, burjánzó zöldekkel, árnyat adó lombokkal. A történelem során számos kert elpusztult, azonban akadnak olyanok, amelyek már évszázadok óta gyönyörködtetnek.
Tegyünk egy sétát a világ legrégebbi kertjeiben!
A Padovai Egyetem Botanikus Kertje
Az Olaszország északkeleti részén fekvő város kampusza a világ legrégebbi tudományos kertjét rejti. Az 1545-ben létrehozott kert közel 500 éve ugyanott található. Eredetileg orvosi célra használható gyógynövényeket ültettek ide, a világ minden tájáról érkeztek fajok. A kert számos tudományos kísérlet szülőhelye, valamint központi szerepet játszik a természet és a kultúra kapcsolatának megismerésében is. A legrégebbi növény egy pálma, ami Goethe-pálma néven ismert és 1585-ben került átültetésre.
Versailles kertjei
40 évig épült André Le Nôtre tájépítész vezetésével. A 800 hektáros birtokon 1661-ben kezdődtek meg a munkálatok XIV. Lajos elképzelése alapján, klasszikus franciakert stílusban.
Napjainkban több, mint 6 millió ember keresi fel évente a világhírű kerteket. Az UNESCO Világörökségének részét képező kerteket gyönyörű állapotban sikerült megőrizni XIV. Lajos halálát követően is. A nagyközönség előtt a 18. század végén nyitották meg a kapukat.
Sigiriya kertjei
Az UNESCO Világörökség listáján található Sigiriya kertjeit az ősi várostervezés egyik legjobban megőrzött példájának tartják. Sri Lanka leglátogatottabb történelmi helye 3 részre osztható: vízikert, sziklakert és teraszos kert várja a turistákat. Maga a Sigiriya egy ősi sziklán álló palota. A körülötte elterülő kertek mai napig feltárás alatt van, csak az 1980-as években fedezték fel őket újra.
Heligan elveszett kertjei
Az angliai Mevagissey festői településén található kertet a Tremayne család alapította a 18. század közepén. Mivel az I. világháború után állapota leromlott, évtizedekig tartottak a helyreállítási munkálatok. Itt találjuk Európa egyetlen ananásztermő ültetvényét. A viktoriánus korban a növény termesztését a hűvösebb klíma mellett sekély trágyával töltött árokban, oldották meg, amely elegendő hőt biztosított a növekvő ananászoknak.