Január elseje régen nem csak az év első napja volt, hanem egyfajta próbanap is. Olyan nap, amikor minden mozdulatnak, minden kimondott szónak és minden elmaradt cselekedetnek jelentőséget tulajdonítottak. Az emberek hitték – vagy legalábbis remélték –, hogy ahogy az év kezdődik, olyan lesz a folytatás is. Ezért január elsején nem volt mindegy, mit csinál az ember. Sőt: az is számított, mit nem.
Az év első napja nem kísérletezésre való
A régi hiedelmek szerint január elsején nem illett kapkodni, veszekedni vagy panaszkodni. Úgy tartották, hogy aki ezen a napon ideges, az egész évben nyugtalan lesz. Ezért sok családban már előző nap igyekeztek mindent elrendezni – legalábbis elméletben. A gyakorlat persze más volt. De a szándék számított.
Amit tilos volt: mosás, szemét, üres ház
Az egyik legismertebb újévi tilalom a mosásé volt. Úgy vélték, hogy aki január elsején mos, az „kimossa” a szerencsét a házból. Ugyanezért nem volt tanácsos szemetet kivinni sem: nehogy a jó szerencse is vele együtt távozzon.
Az üres háztól is tartottak. Azt mondták, ha az év első napján nincs mozgás, nincs élet a házban, akkor az év is eseménytelen lesz. Ezért sok helyen legalább egy látogatót vártak – vagy küldtek.
Amit kifejezetten ajánlottak
Nemcsak tiltások léteztek, hanem erősen ajánlott szokások is. Ilyen volt például a korai kelés. Aki január elsején sokáig aludt, arról azt tartották, egész évben lusta lesz. Ajánlott volt enni is – nem akármit. A lencse, a borsó és más apró szemű ételek a bőséget jelképezték. Minél több, annál jobb.
A malac előre túrja a szerencsét
A disznó – vagy legalábbis a disznóhús – különleges szerepet kapott újévkor. A hiedelem szerint a malac előre túrja a szerencsét, míg a baromfi elkaparja.
Ezért január elsején sertéshús került az asztalra, a csirke viszont inkább tiltólistán volt. Hogy ezt mennyire vették komolyan, az családonként változott, de a mondás mindenhol ismert volt.
A pénzhez való viszony sem volt mindegy
Újév napján nem illett kölcsönadni, és különösen nem kölcsönkérni. Aki pénzt adott ki a kezéből január elsején, attól az év során is „kifolyik” majd. Ugyanakkor jó jelnek számított, ha pénz volt a zsebben. Nem az összeg volt fontos, hanem a gesztus: ne üres kézzel induljon az év.
Szavak, amik egész évre szólnak
A kimondott szónak is ereje volt. Úgy tartották, január elsején nem szabad rosszat kívánni, panaszkodni, vagy betegséget emlegetni. Ez nem babonás félelem volt, inkább óvatosság. Az év első napján mindenki szerette volna „jó irányba állítani” a dolgokat.
Mi maradt meg mindebből ma?
Ma már kevesen tartják szó szerint ezeket a tilalmakat, de a gondolat mögöttük ismerős. Sokaknak ma is fontos, hogy január elsején nyugalom legyen, hogy ne rohanással induljon az év. A lencse tovább él, a malac tovább túr, a mosás pedig – legalább az első napon – sok helyen még ma is várhat.
Babona vagy életbölcsesség?
A régi újévi hiedelmek nem tudományos szabályok voltak, hanem keretek. Segítettek lassítani, figyelni, kicsit óvatosabban bánni az első nappal. Talán ezért érzik ma is sokan, hogy január elsején nem kell mindent elintézni. Elég, ha jól kezdjük.
Az év első napja üzenet
A régi emberek hittek abban, hogy az év eleje irányt mutat. Nem szó szerint, hanem gondolatban.
Ha január elsején nem kapkodunk, nem veszekszünk, és nem akarunk mindent azonnal megoldani, talán mi is ugyanazt tesszük, amit ők: időt adunk az évnek, hogy kibontakozzon.
