Sztyeppei népek.

A közelmúltban olyan értékes leletek kerültek elő egy Kazahsztánban zajló ásatás során, amelyek a gazdagságot és presztízst mutatják. Egy ősi, a nemességnek fenntartott temetkezési helyen több mint 2000 éves tárgyakra bukkantak, amelyek óriási szerencse révén tudták évezredeken keresztül elkerülni a fosztogatók figyelmét.

A Kangju állam Kazahsztán déli részén létezett közel ezer évig az i. e. 5. század és az i. sz. 4. század között. A feltárt 3 sír közül kettőt még az ókorban kiraboltak, a harmadikból azonban még mindig sértetlenül kerültek elő leletek, egy arany fülbevaló, egy bronz tükör, nyílhegyek, gyöngyök és más tárgyak.

A fülbevalók tisztán mutatják a királyság gazdagságát, míg a tükör inkább a társadalmi kapcsolatokat reprezentálja. Korábban hasonló tükrök kerültek elő Tillya Tepe városából Afganisztánból, a Kushan Birodalom központjából és a szarmata királyok temetkezési helyeiről az Urál déli részéről.

Fotó: Turkistan regional administration of Republic of Kazakhstan

A kör alakú tükör a Han dinasztia idején készült, közepén egy lyuk van. A dinasztia az első modern császári kínai birodalom alapítója volt, amely az első Selyemutat is létrehozta. Az út a fővárost, Xi’an-t kötötte össze Rómával, Kangju pedig egy fontos megálló lett volna a történelem legjelentősebb kereskedelmi útján.

Fotó: Turkistan regional administration of Republic of Kazakhstan

A patkó vagy félhold alakú fülbevalók valószínűleg a Holdat reprezentálják polikromatikus arannyal, türkizzel és rubinttal. Az ékszer alján lévő szőlőfürtök nem csak bájos díszítést jelentenek, de a napfényt is visszatükrözik különböző irányokba. A szakértők úgy vélik, hogy a sírhely egy nemes hölgyé lehetett.

Az expedíciót vezető Aleksandr Podushkin, az Ozbekali Zhanibekov Egyetem régésze elmondta, hogy Kangju-t a közép-ázsiai sztyeppei népek építették, akiket jobban ismerünk, mint magát a királyságot.

A szarmaták korábban az Urál, a Kaukázus, a Fekete-tenger vidékén, Kína északi részén és a Tien-Shan hegységben éltek, a szkíták pedig vélhetően Iránból származnak, de elterjedtek egész Közép-Ázsia és Szibéria területén. Ők mind hozzájárultak ahhoz hogy Kangju vált Közép-Ázsia kozmopolita központjává a nomádok számára. Egy, a 2. századból előkerült szöveg azt említi, hogy Kangju hosszú ideig kicsi maradt, vélhetően azért, mert több nagy birodalom vette körbe.