Élet a romokon.
Villa Epecuén egy település Argentína középső vidékén, az Epecuén-tó partján. A sósvízű tó hasonló más hegyi tavakhoz, egy fontos kivételtől eltekintve. A vize ugyanis a sósság tekintetében a második helyen áll a Holt-tenger mögött, és tízszer olyan sós, mint bármelyik óceán vize.
A sós vizű tó terápiás ereje, gyógyító hatása miatt már évszázadok óta híres volt a környéken. A legenda szerint a tó egy nagy főnök könnyeiből keletkezett, aki a szerelmét siratta. A helyiek szerint a víz a depressziót, reumát, bőrbetegségeket, vérszegénységet, cukorbetegséget is kúrálja.
A 19. század végén érkeztek az első lakók és látogatók, akik sátrat vertek a parton. Az 1920-as években már állandó település körvonalazódott, és nem sokkal később az álmos hegyi falu népszerű üdülőhellyé változott. Hamarosan vasútvonal kötötte össze Buenos Aires-szel. Az 1960-as években már évi 25 ezer turista kereste a felüdülést a sós vízben. A 70-es években virágkorát élte az üdülőfalu, rengeteg üzlettel, hotellel, múzeummal, bárral.
Akkoriban azonban nagyon esősre fordult az időjárás, a környező hegyekben jóval több csapadék esett a szokásosnál. A tó áradni kezdett. 1985. november 10-én a hatalmas vízmennyiség áttört a sziklákon és gátakon és 120 cm-es magasságig mindent elárasztott. Innentől kezdve egyre csak emelkedett a víz szintje, 1993-ra már 10 méteres víz lepte el a házakat. Mindenki elmenekült, a falu pusztulásnak indult.
2009-ben a nedves időjárás megváltozott, a víz apadni kezdett. A település újra a felszínre került. Egyetlen lakó tért vissza, az akkor már 80 éves Pablo Novak, aki azóta is ’a legmagányosabb argentinként’, ’az egyetlen és utolsó lakóként’ őrzi a tönkrement szülőfaluját.
A férfival több riport, dokumentumfilm készült. Novak, aki ukrajnai felmenőkkel rendelkezik, 1930-ban már a településen látta meg a napvilágot és ugyanott töltötte a 92. évét 2022. januárjában.
