Költözködő gyűjtemények.

Ki ne ismerné az eldugott kis mesevilágot, a Füvészkertet? Ha máshonnan nem, a Pál utcai fiúk c. Molnár regényből biztosan mindenki hallott már róla. A kert, amelynek öreg pálmaháza nyújtott búvóhelyet Nemecsek Ernő és barátai számára, idén 250. születésnapját ünnepli. Érdekesség, hogy a „Füvészkert” elnevezés a nyelvújítás korából származik, a könyvnek köszönhetően maradt meg és terjedt el a köztudatban.

A Füvészkert 1960 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, 2005 szeptemberétől a Magyar Örökség-díj tulajdonosa, 2006 májusában, pedig mint kulturális örökség is védelem alá került.

A kert alapítása Winterl Jakab nevéhez fűződik, aki  – a vegytan és a botanika professzoraként – 1771-ben teremtette meg Magyarország első botanikus kertjét. A botanikus kert már kezdettől fogva az orvos – és gyógyszerészképzés segítése mellett feladatának tekintette a hazai flóra kutatását. 1777-ben az egyetemet követve a kert a mai Krisztina tér és a Déli pályaudvar közötti területen folytatta működését. A költözködés végigkísérte a botanikuskert történetét: először a mai Kossuth Lajos utca és Reáltanoda utca közötti területre, majd a Múzeum krt. mögé, végül a mai helyére került a növénygyűjtemény.

Winterl halála után Kitaibel Pál, a XVIII-XIX.sz. nagy magyar polihisztora vette át a Kert vezetését, őt 1817-ben az erfurti származású Haberle Károly professzor követte. Haberle kiterjedt nemzetközi kapcsolatai, külföldi tanulmány- és gyűjtőútjai eredményeként rövid idő alatt európai hírűvé fejlesztette a közel 10 000 fajt bemutató kertet. Az ő halálával véget ért a kert aranykora és csak 1847-ben sikerül újra rendezni a sorokat, amikor József nádor támogatásával az Egyetem 80 000 Ft-ért megvásárolta a Festetics család Józsefvárosban lévő 10 hektáros birtokát. Ez a park, amelyben a Pollack Mihály által tervezett – egy, a már a 18. században barokk stílusban épült földszintes épület kibővítésével – 1802-ben felépült vadászkastély is áll, azóta is az Egyetem kezelésében álló Botanikus Kert otthona.

Ezt követően a kert Linzbauer Ferenc sebészprofesszor igazgatósága idején indult nagyarányú fejlődésnek: 1864-65-ben felépül az európai viszonylatban is jelentős méretű, ma is álló pálmaház.

A 19. század utolsó évtizedeiben Jurányi Lajos igazgató és Fekete József főkertész munkája nyomán élte a kert újabb virágkorát. A 12 000 fajt számláló gyűjtemény nemzetközi hírnevű. 1893-ban felépült az országban máig is egyetlen Victoria-ház, melynek nagy vízmedencéje a trópusi, különleges szépségű amazonaszi tündérrózsának vagy a Paraguayból származó rokonának ad otthont.

Az eredetileg angolpark-stílusban létrehozott kert, a természetes forrással táplált tóval, szigettel, műromokkal tájképileg is szép látványt nyújtott a látogatóknak.

A kiegyezés után a város terjeszkedése miatt a botanikuskert elvesztette eredeti területének kétharmad részét. A két világháború közötti fellendülés időszakában üvegházak épültek a rovaremésztő növények, a páfrányok és a kaktuszok számára. Ekkor készült a Magyar Közép-hegység növényeit bemutató nagy sziklakert is. A II. világháborúban számos épület és növény elpusztult, az 50-es évektől kezdődött a helyreállítás, amely több szakaszban folytatódott.

Napjainkban a kert nagy része szépen felújítva várja a látogatókat. Számos eseményt rendeznek, ezek közül már tradicionálisnak mondható a sakura ünnep, amely a cseresznyevirágzást mutatja be, de újdonságok is helyet kapnak: idén nyáron például az éjszakai sétákat érdemes felkeresni.