Anya, én vagyok az!
Minden örökbeadás nehéz, és minden eset mögött más és más történet rejlik. Ha Brenda Van Sickle tudott volna gondoskodni az újszülöttjéről, megtette volna. A nő azonban mindössze 16 éves volt, amikor a fia megszületett, a kétségbeesett tinédzser pedig szomorúan írta alá a lemondónyilatkozatot. Csak egy negyedórára látta a babát, majd elvitték tőle. Azóta nem telt el nap, hogy ne gondolt volna rá. Évekkel később hiába próbálta megkeresni a kevés információja alapján, nem járt sikerrel.
A múlt hónapban a nő egy telefonhívást kapott: Wes Fenner kereste őt, a név azonban semmit sem mondott neki. Kiderült, hogy 45 évvel ezelőtt örökbe adott fia az, aki DNS-teszt segítségével találta meg biológiai édesanyját.
A telefont találkozás követte, anya és fia sírva borultak egymás nyakába. Wes elmesélte, hogy szerető családban nőtt fel, jó állása van egy bankban és már maga is családot alapított. Édesanyjának köszönheti az életét, nagyon hálás, amiért esélyt kapott. Kiderült, hogy sok a közös bennük, ugyanazokat a filmeket és zenéket kedvelik, és a humoruk is nagyon hasonló. A fiú szerint külsejükben is hasonlítanak egymásra.
Brenda reméli, hogy a kései találkozás csak egy állomás a közös úton, aminek lesz folytatása.
A kiemelt kép illusztráció.
