Kötelékek.
Az angol házaspár, Margaret Isdale és férje, Robert 1978-ban úgy döntöttek, hogy nevelőszülőként befogadnak egy tinilányt magukhoz. Most, közel 40 évvel később az életüket végigkísérő nevelőszülői munkájukat ismerték el egy díj keretében.
Elképzelni is nehéz, de az elmúlt évtizedekben 150 gyermeket, tinédzsert kísértek végig az úton.
Drámai sorsokat, nehezített indulásokat, elképesztő, emberfeletti küzdelmeket láttak ennyi idő alatt. Az egyik fiú veséjét el kellett távolítani, de olyan gyerek is került hozzájuk, akinek mindössze egy pizsamája volt.
A náluk nevelkedett gyerekek egy része később visszakerült a családjába, másokat pedig örökbe fogadtak.
A szeretetüket a legkülönbözőbb módokon igyekeztek kimutatni, mindig arra figyeltek, hogy a gyerekeknek mi a fontos. Ezek a történetek nem róluk szólnak – vallják – hanem a hozzájuk került fiatalokról. Kim például 4 éves volt, amikor megérkezett, szívproblémákkal és Down-szindrómával. Annyit utaztak vele, amennyit csak lehetett, a lány végül 21 évesen távozott az élők sorából.
Más esetekben szerencsére boldogabb a folytatás, vannak például olyan egykori kis családtagok, akik keresztszülőnek kérik fel őket.
Két saját gyermekük mellett mindig van náluk befogadott csemete is, most például egy 8 hónapos baba.
Az elválás persze mindig átkozottul nehéz, de amikor átadnak egy gyereket a családnak vagy az örökbefogadónak és az elmondja, hogy milyen hálás nekik, az már önmagában is egy jutalom.
