Hova tűntek az évszakok?

Biztosan már sokaknak feltűnt, hogy az évszakok sem a régiek: mintha nehezen érkezne a nyár, nem lenne igazi tél, eltűnne az ősz.

Tudományos elemzések is alátámasztják, hogy ez így van. Az ősz jelentősen, a tavasz mérsékelten rövidült Magyarországon az elmúlt évtizedekben, az évszakok elcsúszásának nyertese egyértelműen a legmelegebb évszak lett.

Az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének az elmúlt 5 évtizedet összehasonlító elemzése szerint az északi félteke egészén évszak-eltolódásokat tapasztalunk. A kutatók évszakok kezdetét és végét a hőmérséklet alapján definiálták. A nyár kezdetét akkora datálták, amikor a napi középhőmérséklet meghaladta a 17,71 °C-ot, a végét pedig az első ennél hűvösebb nap határozta meg. A tél esetén a vizsgált hőmérsékleti küszöb 3,42 °C volt.

A nyár a nagy nyertes, jelentősen hosszabb lett az elmúlt 50 évben.

Hazánkban az 1971–1980-as évtizedben átlagosan június 21-én kezdődött a nyár és augusztus 20-án vége is volt. Ezzel szemben 2011–2019 átlagát tekintve már május 29-től egészen szeptember 17-ig tartott a legmelegebb évszakunk, azaz kb. 50 nappal lett hosszabb a nyár. Ma már nem augusztus végét, hanem inkább szeptember közepét tekintjük a nyár befejeztének.

A tél esetén egy kisebb mértékű rövidülést tapasztalhatunk: november vége helyett december elejére tehetjük az évszak kezdetét, amely az utolsó vizsgált időszakban hét nappal korábban fejeződött be, mint 1971–1980-ban – de a köztes évtizedekben az is előfordult, hogy tovább tartott.

Ebből következik, hogy az átmeneti évszakok is rövidültek, főként az ősz. A hűvös évszaknak az 1990. előtti évtizedekben az átlagos hossza 100 nap körül alakult, ám az utána következő három évtizedben ez már csak kevesebb, mint 85 napra korlátozódott.

A változások elsősorban a globális felmelegedésnek köszönhetőek és ha nem csökkentjük az emberi tevékenységből fakadó üvegházhatású-gázkibocsátásokat, akkor az évszakokra gyakorolt hatás tovább erősödhet. Ha ez így folytatódik, 2100-ra az északi féltekén féléves nyarak várhatóak, míg a teleknek valószínűsíthetően be kell majd érniük csupán két hónappal.

A hosszú nyárnak persze örülhetünk, ám az élővilág, az ökológiai rendszer szerkezete könnyen sérülhet.

Különösen kitettek a növények ezeknek a változásoknak, hiszen ha a tavasz kezdete korábbra tolódik, előbb fejlődésnek indulnak és érzékenyebben érintheti őket egy-egy hidegbetörés, fagykárt szenvedhetnek. Ráadásul, felborulnak a fenológiai fázisokhoz köthető folyamatok: előfordulhat, hogy az adott periódusban még nem áll elegendő víz vagy tápanyag a növény rendelkezésére. Ha pedig kevesebb a virág, a nektár, akkor a növényektől erősen függő fajok is érintettek. A mezőgazdaságban az enyhébb telek miatt a nyugalmi időszak rövidül, ami a terméshozam csökkenését, esetleges minőségi romlását vonhatja maga után.

Az állatok életciklusa is megváltozhat az évszakok eltolódásának következtében.

A korai tavasz miatt például egyes madarak korábban költenek és ezáltal rövidül az a számukra optimális időszak, amikor rendelkezésükre áll a megfelelő élelem fiókáik táplálásához, de el tudják kerülni természetes ellenségeiket. Azon vándormadarak populációja, amelyek megtartották korábbi szokásaikat, csökkent – szemben azokkal, amelyek alkalmazkodnak a megváltozott éghajlati körülményekhez.

Az általános melegedés, és a nyarak hosszának kitolódása az idegenhonos inváziós fajok elterjedését is elősegíthetik.

Kiemelt példaként a szúnyogokat említhetjük, amelyek könnyedén terjeszthetnek eddig akár hazánkban ismeretlen, egzotikus vírusokat.

A vegetációs időszak kitolódása és a fagymentes időszakok az allergia-szezonra is hatással lehetnek, amely a klímaváltozás következtében a jövőben valószínűleg hosszabb és intenzívebb lesz egyes területeken.

Forrás: www.met.hu