Remete a vadonban.
240 km-re a legközelebbi várostól, egyedül éli napjait a szibériai tajgában Agafia Lykova. A remeteként élő nő története nem mindennapi: szülei 1937-ben menekültek a vadonba a vallásuk üldözése miatt. A család ugyanis egy ortodox keresztény felekezethez tartozott. Agafia a mai napig a 400 éves családi Bibliát forgatja és szerény hajlékát is vallási relikviákkal díszíti.
Se folyóvíz, se áram, se villany nem áll rendelkezésére. A házat, amelyben él, még a szülei építették fából, amikor itt telepedtek le.
Egészen 1978-ig senki nem tudott róluk – ekkor is csak véletlenül bukkant rájuk egy kutatócsoport.
Vagyis Agafia közel 35 évig a családtagjain kívül senki mással nem érintkezett.
Később több cikk és dokumentumfilm is készült a családról.
Agafia édesanyja még az 1960-as években hunyt el – vélhetően éhenhalt, miközben a kevéske élelmet inkább gyermekeinek adta. Később a nő testvéreit és apját is elvesztette.
Agafia minden nehézséggel megbirkózik: fát aprít, hogy legyen tüzelője, hiszen a téli éjszakák rendkívül kemények errefelé. Fa sítalpakon közlekedve jut el vízért, élelemért.
A szovjet űrprogram idején nem volt ritka, hogy fémtárgyak potyogtak az égből – Agafia is őriz egy különös darabot a kertjében.
2013-ban Agafia arra kérte a dokumentumfilmeseket, hogy kecskét és csirkét hozzanak neki, de egy macska is és egy kutya is társa a mindennapokban. Ha medvét lát, puskájával próbálja elijeszteni.
Agafia csak néhány alkalommal járt a külvilágban, de elmondása szerint képtelen lenne máshol élni.
Először az 1980-as években utazgatott egy hónapot állami szervezésben, ekkor látott életében először pénzt. Néhányszor még meglátogatta távoli rokonait.
Egy ideje Agafia rádión tartja a kapcsolatot a külvilággal. 2016-ban ily módon segítettek neki kórházba jutni, amikor nagyon fájt a lába. 18 éven keresztül egy geológus élt a szomszédos kunyhóban, de 2015-ben ő is meghalt.
A róla készült filmet pedig itt megtekintheted:
https://www.youtube.com/watch?v=tt2AYafET68
