„Mintha hazatértem volna.”
Gyerekként a legjobb barátok voltak: Ana María Wahrenberg és Betty Grebenschikoff Németországban nőttek fel. A történelem azonban közbeszólt, 1939-ben a kislányok kénytelenek voltak búcsút inteni egymásnak. 9 évesek voltak, könnyek közt fogadták meg egymásnak, hogy tartani fogják a kapcsolatot.
A családok a nácik uralma elől menekültek, viharos évek következtek. Egyikük sem gondolta, hogy 82 évvel később újra látják majd egymást. Több, mint 80 évet töltöttek abban a hitben, hogy a barátnőjük a holokauszt áldozata lett. Anna családja végül Chilében talált menedéket, Bettyék pedig az Egyesült Államokig jutottak.
A most 91 éves hölgyek szerencsére jó egészségnek örvendenek, jó néhány évtizedet letagadhatnának.
A két nő egy alapítványon keresztül került újra kapcsolatba egymással, ez a szervezet a holokauszt túlélők történeteit rögzíti és őrzi. Mindkét hölgy felvette a kapcsolatot az alapítvánnyal, hogy régi barátaikra akadjanak az adatbázisban, de nem az eredeti nevüket használják már. Valaki mégis felfigyelt Betty kitartó keresésére, a két életrajzban található párhuzamosokra és összerakta a mozaikokat.
Ezt követően a két matróna zoomon keresztül találkozott egymással, majd később egy floridai hotelben személyesen is. “Olyan érzés volt, mintha hazatértem volna.” – fogalmazott Betty. Manapság már mindketten özvegyek. Kiderült, hogy a múló évtizedek ellenére egy láthatatlan kapocs köti őket össze, a találkozó rengeteg érzelmet felszabadított. Most alkalmuk nyílt 4 napot együtt tölteni, sokat beszélgettek, vásároltak, ebédeltek, még pezsgővel is koccintottak. Nem egyszer úgy kuncogtak, mint kislánykorukban.
