Az életét jelenti a kerékpár.

Dél-Amerikában egész más jelenti a problémát: a szegény részeken a benzinár emelkedése vagy a telefonhálózatok nem megfelelő lefedettsége kevésbé tűnik jelentős gondnak. Az itt élők gyakran olyan feladatokat oldanak meg nap, mit nap, ami egy jóléthez szokott európainak szinte lehetetlennek tűnik.

A chilei Elena Galvez úgy gondolja, hogy nincs az a kor, ami túl magas lenne a bicajozáshoz.

A hölgy 90 évesen is teker. Az egyedül élő nagymama társaságát a tyúkjai jelentik, kerékpárra pedig elsősorban azért pattan, hogy az ő tojásaikat eladja. A szegény faluban élő nő minden héten próbára teheti az erőnléti állapotát, ugyanis nem kevés kilométert teker a legközelebbi piacig.

Az asszonyka összegyűjti a tojásokat, és a 4 tehéntől, egy borjútól is csurran-cseppen valami. Ezeket aztán bicajon viszi a piacra, és időnként a barátait is meglátogatja a távolban.

Galvez paripája nem egy mai darab, már 47 éves kora óta vele van. Az asszony szerint a kerekezés az egészségének is jót tesz, ez a hosszú élet titka.

„A bicajom nélkül nincs életem. Ő a társaságom, a barátom. Nélküle senki vagyok.”- jelentette ki Elena, aki hajlott kora ellenére sem kíván visszavenni a tempóból.