A régi unokázós csalásban legalább volt valami színházi bénaság: remegő hang, siettetés, zavaros történet, „ne szólj senkinek”. Az új változat viszont sokkal kellemetlenebb, mert már nem biztos, hogy idegen hang szólal meg a telefonban. Elég lehet néhány másodpercnyi nyilvános videó, közösségi médiás hangfelvétel vagy üzenet, és a csalók mesterséges intelligenciával olyan hangot készíthetnek, amely kísértetiesen hasonlít egy gyerekre, unokára vagy közeli rokonra.

Ez különösen veszélyes az idősebb korosztály számára, mert a csalás nem az észre, hanem az ösztönre támad. Arra a pillanatra, amikor valaki meghallja: „Mama, bajban vagyok”, és már nem gondolkodni akar, hanem segíteni. Pontosan ezt használják ki a csalók.

Miért lett ennyire veszélyes az új unokázós csalás?

A telefonos csalások eddig is működtek, mert a csalók három dolgot nagyon jól tudtak: sürgetni, ijesztgetni és elszigetelni. A mesterséges intelligencia ehhez most hozzáadott még egy negyediket: a hihetőség illúzióját.

A forgatókönyv ismerős lehet: valaki balesetre, letartóztatásra, kórházi bajra vagy hirtelen pénzügyi vészhelyzetre hivatkozik. A hívó azt állítja, hogy ő az unoka, a gyermek, egy rendőr, ügyvéd, orvos vagy hivatalos személy. Azt kéri, hogy azonnal utaljunk pénzt, adjunk át készpénzt egy futárnak, vagy ne szóljunk senkinek, mert „nagy baj lesz”.

A mesterséges intelligencia miatt azonban már nem elég azt mondani: „én felismerem a családom hangját”. A csalók célja nem az, hogy hosszú, nyugodt beszélgetést folytassanak. Néhány pánikszerű mondat is elég lehet ahhoz, hogy a helyzet valódinak tűnjön.

A magyar családokban különösen hatásos lehet ez a trükk

Magyarországon sok családban a nagyszülő és az unoka kapcsolata nagyon erős, még akkor is, ha fizikailag távol élnek egymástól. Egy vidéki nagymama, egy egyedül élő budapesti nyugdíjas vagy egy kisebb városban élő idős házaspár ugyanúgy célpont lehet. A csalók nem feltétlenül tudnak sokat az áldozatról, de ügyesen kérdeznek, és közben úgy tesznek, mintha ők tudnák a történetet.

Egy tipikus mondat például így hangozhat: „Mama, ne haragudj, nem tudok sokat beszélni, baj történt.” Ilyenkor az aggódó hozzátartozó gyakran maga mondja ki a nevet: „Peti, te vagy az?” A csalónak innentől már csak alkalmazkodnia kell.

A legfontosabb védekezés: legyen családi jelszó

Bármilyen furcsán hangzik, a családi jelszó ma már nem paranoiás túlzás, hanem okos óvatosság. Nem kell bonyolultnak lennie, csak olyannak, amit nem lehet kitalálni a Facebookról. Ne legyen születésnap, kutyanév, kedvenc focicsapat vagy unoka neve.

Lehet egy teljesen hétköznapi, de családon belül megbeszélt mondat, például: „A szilvás gombóc mindig nyer.” Ha valaki bajra hivatkozva telefonál, meg lehet kérdezni: „Mi a családi jelszó?” Ha a válasz nincs meg, bontani kell a hívást.

A csalók ilyenkor általában sürgetni kezdenek: „Most nincs erre idő!” Pontosan ez az a pillanat, amikor gyanakodni kell.

Mit tegyen, ha bajba került hozzátartozó hangján hívják?

A legfontosabb szabály: nem szabad a hívásban maradva intézkedni. Le kell tenni a telefont, és külön híváson visszahívni az érintett családtagot a saját, korábban elmentett számán. Ha nem veszi fel, hívni kell egy másik rokont, szomszédot, barátot.

Nem szabad pénzt átadni futárnak, idegennek, „ügyvédnek”, „rendőrnek”, „kórházi embernek”. Magyarországon a hatóságok nem küldenek futárt készpénzért, és nem kérnek telefonon azonnali pénzátadást ilyen történetekre hivatkozva.

A bankkártyaadat, netbankos belépés, SMS-kód és ügyfélkapus azonosító különösen veszélyes terület. Ezeket akkor sem szabad megadni, ha a hívó nagyon hivatalosnak tűnik.

Ezt érdemes ma megbeszélni a családban

Az ilyen csalások ellen nem az a legjobb védelem, hogy „majd figyelünk”. A pánikban az ember nem úgy működik, mint egy nyugodt délutáni beszélgetésben. A családoknak ezért előre kell szabályt alkotniuk.

Legyen egy családi jelszó. Legyen megbeszélve, hogy pénzt telefonos kérésre senki nem utal azonnal. Legyen világos, hogy baj esetén mindig visszahívás következik. És legyen kimondva az is: ha valaki csalásgyanús hívást kap, nem szégyen segítséget kérni.

A csalók egyik legerősebb fegyvere a szégyen. Sokan azért nem beszélnek róla, mert félnek, hogy kinevetik őket. Pedig a modern csalások már nem a „hiszékenyeket” találják meg, hanem azokat, akik szeretnek valakit annyira, hogy egy pillanatra megijedjenek.

A telefon másik végén nem mindig az van, akinek hallatszik

Az új AI-alapú csalások lényege nem az, hogy mindenkit becsapnak. Az a céljuk, hogy elég embert elég gyorsan megijesszenek. Ezért kell lassítani, visszahívni, ellenőrizni, és a családban előre megbeszélni a vészhelyzeti szabályokat.

Egy mondatot érdemes megjegyezni: ha sürgetnek, titkolózásra kérnek és pénzt akarnak, az már önmagában vészjelzés. Akkor is, ha a hang nagyon ismerős.