Ahhoz, hogy meghitt és szoros maradjon a kapcsolat felnőtt gyermekeinkkel, nekik és nekünk is tennünk kell.

Nemrég még örültünk az első fogacskáiknak és lépteiknek, aztán szinte máris kirepültek. Nem mindig könnyű ezt feldolgozni, szomorúsággal vegyes büszkeséggel indítjuk útjukra őket. Ez a természet rendje! A jó viszonyt megtarthatjuk, csak pár dolgot be kell tartani:

Kezeljük felnőttként!

Bár örökre a pici kislányod, kisfiad marad, fogadjuk el, hogy felnőtt. Nem csak szóban, hanem tettekben is. Adhatunk tanácsot gyermekünknek, ha kéri, de inkább biztosítsuk a támogatásunkról bármiben bárhogy is dönt. Akkor is, ha hibázik, akkor is, ha nem értünk vele együtt. Ő lehet, hogy még nem tudja, amit mi tudunk, de nem tudja megtanulni, ha nem tapasztalja meg!

Ne vegyük zokon a távolságot!

Lehet, hogy már nem hív fel minden nap, nem velünk oszt meg mindent, de attól még gondol ránk. Érdeklődjünk, de ne vigyük túlzásba! Magától is meg fognak keresni idővel.

Néha hagyjuk, hogy ő is gondoskodjunk rólunk!

Bár furcsa érzés, hogy néha szerepet cserélünk, a felnőtt gyermekünk lehet, hogy éppúgy aggódik értünk, mint mi érte. Nem szabad megsértődni, ha gondoskodni szeretne rólunk, segíteni, óvni akar minket.

Beszéljünk őszintén!

Ez a szoros kapcsolat egyik alapköve, a szeretetteljes őszinteség. Lehet szépen egyet nem érteni, ki lehet fejezni az érzéseinket, egy csapatban játszunk. Ha eddig esetleg még nem tettük, az alábbiakat mindenképp osszuk meg gyermekünkkel, mert jó, ha hallja:

  • Büszkék vagyunk rá! 

Az elismerésből sosem elég! A személyiségében és/vagy az eredményeiben is biztos akad valami, amire büszkék lehetünk, mondjuk el neki!

  • Sajnáljuk!

Biztos, hogy követtünk el hibát életünk során, amikor nem voltunk épp tökéletes szülők, tehettünk olyat, amire esetleg nem vagyunk büszkék. Emberek vagyunk, hibázhatunk, hibázunk is, ismerjük el, kérjünk bocsánatot, ha szükséges.

  • Kérdezzük meg, van-e valami, amit el szeretne mondani.

Ugyanígy meglehet, hogy ő is hibázott már olyasvalamiben, amit nem mert bevallani. Ez remek alkalom, hogy ítélkezés nélkül meghallgassuk.

  • Megérdemli a boldogságot!

Sokan nem mernek boldogok lenni, mert úgy érzik, nem érdemlik meg. Bármi is legyen az oka, fontos, hogy kimondjuk ezt a bűvös mondatot, mert jólesik hallani.

Ha a fentieket mind szem előtt tartjuk, nagy eséllyel lehetünk nem csak rokonok, hanem igazi család, ahol a szeretet, megértés, támogatás, szövi át az életünket.